„well, secrets always were our thing, weren’t they?”
hogyan ábrázoljunk egy megtört embert? áh, legyen emós frizurája, és kész is van... kár, hogy ilyen inkonzisztensek greg berlanti-ék, mert míg a legends-ben hangsúlyozzák, hogy az önmagukkal való találkozás nem javallott az időutazásnál, addig barry simán lepacsizik a jövőbeli borongós változatával (de lehet hogy csak már megtörtént eseményeknél él ez a szabály -nem tudom, mert nem tiszta a dolog és ez zavaró)... szóval megérkeztünk a legsötétebb idővonalra, ahol a sok sötét szűrőn és alul-világított díszleten át látjuk, hogy a team flash romokban, de szerencsére a kissé kevésbé depressziós jelenből érkezett barry hoz egy kis fényt az életükbe... egy kicsit kár, hogy az ilyen sötét jövőképeknél nem tudunk izgulni, hiszen a jelenben úgyis sikerült változtatni rajtuk, akkor meg minek szomorkodnánk egy meg nem valósuló szcenárió drámáin... persze amiért megtette a több éves utat, az nem valósult meg, azaz hogy még mindig nincs meg savitar kiléte -és ebben az a bosszantó, hogy még előttünk is húzogatják a mézesmadzagot továbbra is, pedig ahogy az idézetből is látható, tisztában vannak az írószobában azzal, hogy a nézők utálják azt, amikor a karakterek titkolóznak egymás elől... (#08.06.)
