„i am not special. i’m a copy like my sestras.”
helena csendesen készült a bébikre egész évben, ideje volt, hogy az utolsóelőtti pillanatban a fókuszba emeljék. idén már többször is nagyszerűen sikerült beépíteni egy-egy klón ’így-jöttem’ történetét egy-egy epizódba, így a szöszi ukránnál is szépen működött a flashback, és nem csak a szőkeségére derült fény, hanem arra is, hogy miként kondicionálták arra a gyilkos szerepre, amiben megismertük őt a kezdet kezdetén... de persze a keménysége máig megmaradt, olyan mint egy űzött vad, aki a csapdából is kirágja magát, akár az élete árán is. komolyan aggódtam az életéért, de szerencsére megérkezett a legközelebbi sis’, hogy élet(ek)et mentsen -miután előadta a sorozat talán legátlátszóbb klón-játszik-klón-t jelenetét... az egyre őrültebb és kétségbeesettebb főgonoszunknak is elég volt kettő pillanat, hogy átlásson a szemfedőn, ennyit a jól kigondolt tervekről... érezhetően megcsapja az embert az elmúlás szele, van, akit már most gyászolunk, de könnyen lehet, hogy van még olyan, aki életét veszíti az utolsó csatában (és nem csak a halálra gondolok itt, hanem arra is, hogy a ma igencsak keményen fellépő art nem biztos, hogy a szakmájában maradhat ezek után). (#08.13.)