„last night i had another monica bellucci dream.”
...és én még azt hittem, hogy lynch csak egy poénnak szánta a fenti idézetet, aztán megjelent ténylegesen az olasz nagyasszony a képernyőn... kicsit lehet hogy kényelmes megoldásoknak érződtek ma bizonyos dolgok (truman seriff telefonhívása, diane családi kapcsolatai), de valahogy muszáj volt elindulnunk a finálé felé a sok kanyar után... de egyébként is, minden ilyen jelenetre jut hat másik, amik kellemesen inzultál... először is szép referenciákat kaptunk a fire walk with me-re (azért a sok philip jeffries emlegetés után az volt a minimum, hogy legalább archív képeken bevágják az isteni david bowie-t)... majd eljött a nagy pillanat, a cserkész-csapat megérkezett az erdőbe, és a szokásos lynch-i szaggatott képeken és ködön át elszabadult a pokol (btw, sajnos csak utólag esett le, hogy a távol-keletinek tűnő hölgyet láttuk már az évad elején egy hasonlóan morbid jelenetben)... nagyon megörültem, amikor a vortex-en túli szobában andy tudta meg a nagy igazságokat, mert annyi humort ragasztottak már a karakteréhez, jó lesz most őt látni komolyabb szerepben is (az is mennyire tipikus volt már, hogy csak benne volt annyi empátia, hogy megfogta a nő kezét)... de twinpeaks-ben mindig történik valami fura, már különbejáratú szuperhősük is van (gumikesztyűben, mint captain hammer), és palmer-anyuról is kiderült, hogy sötétebbek a gondolatai, mint azt valaha is sejthettük volna... (#08.19.)