„girls don’t play video games.”
hogy mi változott egy év alatt? a fiúk már nem ad&d-vel játszanak, hanem játékterembe járnak püfölni a gombokat és tekergetni a joystick-okat, ms.byers felcsípte a meglehetősen unalmas ember benyomását keltő sean astin-t, a mozikban olyan sikerfilmeket játszanak, mint a terminator meg a ghostbusters -és persze nem múlt el a hatása az upside/down-ban tett utazásnak... örülök annak, hogy will nem tartja magában a ptsd fájdalmait, nem titkolózik arról, hogy időnként látja az odaáti világ csúnya arcát (valamint az elképzelhetetlen gonoszt, ami az első homályos képek alapján akár egy lovecraft-i csápos szörnyeteg is lehet). plusz az ilyenkor kötelező meg nem értettség, kirekesztés-érzés is megvan, még szerencse, hogy ilyen erős a kötelék a bátyjával, aki lelket tud önteni belé. a srácok is kicsit tartják a távolságot will-től, de azért jól lefoglalja őket a mindennapi tevékenységük (kivéve mike-ot, akinek a gondolatai rendre eleven körül forognak)... bőven szánunk időt az eggyel nagyobb generációra is, és azért remélem, hogy van szándékuk kezdeni is valamit nancy-ékkel a kötelező tini-kliséken túl -oké, azért a szép nővérkének is megvan a maga ptsd-je barb miatt... eltelt egy év, de érzetre semmit sem változott a sorozat hangulata, a régi csapatot jó volt újra látni, az új arcok érdekesnek tűnnek, és elég volt néhány percnyi rejtélyt is a nagy egészbe csepegtetni, hogy kellő mértékig fel legyünk csigázva az új évadra. (#10.27.)
