„we can’t stop those demo-dogs on our own.”
egy ismerősöm azt mondta, hogy azért nem akarja elkezdeni a sorozat második évadát, mert már az első is félelmetes volt a számára -én eddig a pontig biztatni akartam, hogy nem érzem olyan paráztatósnak a folytatást, most viszont megérkezett a gore erre a szezonra is, úgyhogy azt hiszem annak a kedves lánynak le kell mondania a sorozat élvezetéről... mondjuk én sem örülök annyira, hogy a horror-trope-ok eluralkodtak a részben, főleg hogy a fordulatok többségét ki lehetett találni előre (ez a hátránya annak, ha klisékhez nyúlsz) -a sátán kutyái jöhettek volna raptorként a jurassic park-ból is, mert pont ugyanúgy viselkedtek, a hősies nép fia megvárta a megfelelő pillanatot, hogy elhalálozhasson (abban a pillanatban lehetett tudni, hogy nem éri meg a stáblistát, amint kiejtette a száján a korszak emblematikus ’basic’ szavát) -és persze a végkifejletnél is tudtuk jól, hogy ki fog ott állni az ajtóban a sötét sminkjével és hátranyalt hajával... ami viszont igazán meggyőzőre sikerült, az will ’kihallgatása’ volt, mert érzelmileg tökéletesen magával tudott ragadni, ahogy a szerettei hatni akartak a gonosszal egy testen osztozó srácra (és ebben az érzelmi bevonódásban a színészek és a sok arc-közelik is segítettek) (de a clash-es, morzés összevágás rész is jópofa volt)... no. mindenki egy helyen végre, jöhet az évad-végi haddelhadd! (#11.01.)