„at this point in most of my cases, there’s this tremendous amount of weird things all swirling around, and then, well, people start dying.”
baromi jól kitalálták max landis-ék a nem-létező-véletlen szerepét a sorozatban, mert természetesen írhatnak olyan jeleneteket, amiknél nem érzi az ember, hogy ’épp ott voltak hőseink’, meg ’pont abba futottak bele, akit kerestek’, esetleg ’kihallgatta a hanyagul eldobált mondatokat az ügy kulcsszereplője’ -dirk gently a legjobb írói kifogás... persze maga az ügy most is lépésekben haladt csak előre, még ha egy fontos szereplő épp jókor is volt jó helyen -én meg elkezdtem gyanakodni arra, hogy wendimoor nem is igazi fantasy-univerzum, inkább egy megelevenedett gyerekmese. mert túl fura és goofy ez a világ, hogy ne egy gyerek képzelete hozza létre... amanda-nak viszont egész jó helyet találtak benne, a különleges képességeivel új szintre emelhetik a karakterét -és azt is jó volt látni, ahogy újra összerántották a haverjaival. igaz, ez pont egy pozitív hullám közepén történt, úgyhogy az is segített a szív-olvasztásban -mert a koncerten feldobott szeretet-varázslat hatalmas mosolygásokat váltott ki nemcsak a szereplőkből, de belőlünk nézőkből is. (nem beszélve a bart / rózsaszínhaj kapcsolatépítéséről, ami szintén az érzelmi oldalt izzítja rendszeresen.) (#11.12.)