„i believe i’ve seen a ghost.”
nem kellett sok perc, hogy megváltoztassák a kezdeti gondolataimat -valahogy így nézett ki a folyamat: ’ehh, nem elég, hogy hetek óta toporgunk a tengeren, most meg azzal húzzuk majd az időt, hogy megnézzük ian útját is? áh, egy vérben úszó pucér néni, hmm, nyamm, izé, áhhh! egy régi ismerős!’... de egyébként is egy nagy összegző epizódot sikerült itt kanyarintani a végére, mert aki csak számított az idei évadban, az mind ott gyülekezett a jamaikai kormányzói villában, fokozva fel így a konfliktus-halmazt, amit az elmúlt tizenegy héten át gyűjtögettünk... és ehhez jött még hozzá gailis boszorkányos kavarása is, mert a szép vöröskének van valami ördögi terve, és ehhez természetesen minden praktikát és megtévesztést hajlandó használni, amit csak elő tud húzni a selyem ruhaujjából (persze nekünk nézőknek az tetszik a legjobban, amikor a szexuális kisugárzását alkalmazza)... (a pálmafák árnyékában az intrikáknál és boszorkányságnál is súlyosabb témákat találhattunk, és nem is bújtunk ki a rabszolgaság terhe alól, mert claire a maga érzékenységével reagált a témára.) (#12.03.)