„i was wondering if you would consider stepping into my shoes, so to speak.”
valahogy karácsony környékén mindig kibújik belőlem az anglofil, az ünnep valamelyik szinapszisomban összekapcsolódott a brit kultúrával. és mivel már nem ejthetem meg az ilyenkor esedékes látogatásomat a downton-i kastélyba, így egy új kirándulási célt kellett keresnem magamnak -mondjuk a buckingham palotát... koromból adódóan nekem ii.erzsébet egy folyton komornak tűnő idősödő hölgy, így fura realizálni azt, hogy egykor ő is volt mosolygós fiatal, sőt, a huszadik század közepén még királya volt nagy-britanniának, és nem királynője... az első fejezet alapján egy magas szinten megformált életrajzi drámával lesz dolgunk, annak minden velejárójával -gondolok itt elsősorban a szemelvény-dramaturgiára, ahol csak a főbb események emelkednek ki, időt ugrálva jutunk el az egyik fontos ponttól a másikig. bár biztos vagyok abban, hogy később lesz szerepe a hétköznapoknak is, mert ott lehet igazán karaktert építeni. mert láthatóan az a cél, hogy teljes portrét kapjunk ezekről az ismert személyekről, és most is akkor működött a leginkább a rész, amikor a pompás külsőt lehántva ráfókuszáltunk az arcokra, erzsébet látható zavarára, fülöp kedves közvetlenségére, a királyra telepedő betegségre... érzelmileg könnyedén behúzott, érdekesnek tűnik az út, ahogy szerény hercegnő magára veszi egy korona teljes súlyát, úgyhogy úgy tűnik, hogy idén karácsonyra ismét sikerült egy csodaszép telivérre tennem a pénzem... (#12.20.)
