„-you are mad.
-no. i’m mudd.”
oh, az időtlenül felhasználható time-loop... a scifi-rajongók többsége szereti az ilyen különböző verziókból összeálló történetet, ahol egy tanulási folyamaton keresztül lehet legyőzni az ellenfelet, kitörni az ismétlődés csapdájából (nem írhattam gonoszt, mert mr.mudd nem az, csak egy anyagias con-man) -ami esetleg itt újdonság volt, hogy nem a hősnőnk volt az, aki kívül állt a loop-on, hanem őt is meg kellett győzni arról, hogy ezt már átélte újra-és-újra-és-újra-és-újra... mudd azért nem egy kedves ember, élvezettel iktatta ki a hajó legénységét, így egy hatásos összevágásban lehetett nekünk megmutatni mondjuk azt, ahogy a kapitány az enyészetté válik számtalan alkalommal... ahogy sejteni lehetett már a múltkor, michael magánélete hangsúlyosabb szerepet fog kapni a sorozatban, és most az eheti végtelen időt is kihasználták erre a kapcsolatépítésre, ahol végre jól kijöhetett az, hogy a vulkáni neveltetés mennyire ki tud hatni az érzelmek kezelésére -az viszont elég erőltetett volt, hogy befogtunk egy űr-bálnát, aminek a faját nem nagyon érdekli a szaporodás, mert túl direkt utalás volt ez hősnőnkre... (#12.10.)