„god save the queen!”
nem csak azért fontosak a flashback-ek, mert így a sorozatban lehet tartani a csodásan játszó jared harris-t, hanem mert híd-alapnak is tökéletesek az előző király jelenetei, amikből kiindulva gyönyörű íveket lehet húzni a sorozat jelenével -és akkor ehhez még hozzá lehet csatolni az embert, aki lemondott az összes uralkodói hívságról, hogy azt érezzük, hogy igazán át lett gondolva az epizód szerkezete... mert nem véletlen, hogy györgy a felkenést gyakorolta a kis erzsébettel, hiszen épp’ ez a rész volt, ami a pórnép számára nem volt látható az egyébként forradalminak számító tévés-közvetítésben, és azt is okosan csinálták, hogy az események nagyrészét mi magunk is megszűrve kaptuk, nem csak a tévé aprócska képernyőjén keresztül, de edinborough hercegének kommentárjaival kísérve -mert valahogy emberibb lett ezek segítségével ez a nagy esemény. az emberivé tételt segítette a királyi házaspár viszonya is a ceremóniához, ahogy fülöp megharcolt azért, hogy a monarchiát bevezesse a modern korba, hogy lenyessen annyi tradíciót, amennyit csak képes -ugyanakkor a saját feleségét nem sikerült meggyőznie arról, hogy bizonyos dolgokban szemlélje radikálisabban a kapcsolatukat (apropó, végre kihasználják matt smith komolyabb arcát is). (hmm, hogyhogy churchill leült a királynői kihallgatáson...?) (#12.23.)
