„marriage is a wonderful institution, but let’s face it, who wants to live in an institution?”
oh, megvezettek a kezdéssel, mert azt hittem, hogy ugrunk néhány hónapot előre, a magánéleti válság közepébe, de nem hagyhattuk ki 1956-ot már csak a történelmi események fényében sem -és milyen lett volna, ha nem törik össze nekünk is igazán a szívünk erzsébettel együtt...? persze mi magyarok a saját ötvenhatunk felé húzunk, de az angolok szempontjából sokkal kritikusabb volt az ugyanekkor zajló szuez-i válság, mert nem csak a becsületüket sértette egyiptom merész lépése, de a pénztárcájuk is megérezte a legfőbb olaj-útvonal elapadását. már az előző évadban megismerhettük a problémákkal terhelt sir anthony eden-t, így most nem volt meglepő, hogy egy angolhoz nem méltó hevességgel reagált a válságra és magára nasszer elnökre... erzsébet viszont épp’ alkalmatlan arra, hogy beavatkozzon a politikába, mert a családja romjai felett kesereg (bár kicsit falsnak érzem a ’család’ kifejezést, mert például az első évadban sosem láthattuk őt igazán anyaként, és értem én, hogy az a szokás, hogy nevelők mellett cseperednek fel a felső-osztály gyermekei, de számomra akkor is furcsa, hogy egy anya ennyire leveszi a kezét a gyermekeiről). reménykedem benne, hogy fülöp hamarosan megtalálja a helyét az udvarban, és nem szenved továbbra is látványosan (és valószínűsíthetően egy balerina társaságában), mert ma is ott voltak azok a pillanatok, amikor jól működtek együtt erzsébettel, nem csak királyi párként, de szerelmes emberekként is. (#12.28.)
