„just a queer religious rebellion led by your gay brother. no biggie.”
amennyire rettegtem régen attól, hogy valami komoly (lelki) sérülés éri gallagher-éket, most azt éreztem eddig az évad során, hogy nem szúrnak eléggé mélyre a drámával -ezért csapott meg talán annyira, amikor lip szembesült a barátja halálával (vagy mert az ügyeletes tiszt olyan szenvtelen, bürokratikus hangon közölte azt). ezután szív-sajogva követhettük őt végig a gyász összes fázisán (megzuhanástól a dühöngésen át a lenyugvásig) (mosolyra húzódott a szám a nagy szomorkodásban azon, hogy fiona dourif-ot a hangja alapján ismertem fel, mert nem volt olyan piszkos az arca, mint a dirkgently-ben)... de gallagher-ék mindig is a nagy szívükről voltak híresek, fiona is ennek lesz az áldozata -már megint... pedig már olyan szépen haladt előre az úton, saját lakás, orgazmus elérésére alkalmas, izgalmas pasi, be kellett ütnie a krachnak... ian is a szívéből él, meg persze abból, hogy karizmatikus jelenség, nagyon érdekel, hogy hova futtatják ki a kvázi szektás sztoriját... ha nem a szívük viszi előre gallagher-éket, akkor a pénztárcájuk, ezt frank-től örökölték, tudjuk jól, de most szegény debbie (lába) bánja ezt igazán... carl valahol félúton van idén, mert én elhiszem, hogy szerelmes az őrült szöszibe, ugyanakkor a gazdagsága is vonzó lehet a számára... (##01.15.)
