„alja gyáva szar, aki a gyengébbnek izmozik.”
de kérem alássan, az milyen dolog már, hogy egy erdélyi bácsi az egyik páciens, és csak a harmadik epizódjában kerül elő egy kupica pálinka...? próbálom minden héten analitikus módon figyelni, hogy milyen hasonlóságot lehet felfedezni a terápiák között, és ezúttal könnyen meglett a kulcs -mert mindenhol volt egy kapcsolódó személy, aki erős érzelmeket váltott ki az alanyokból, egy olyan személy, akin keresztül mindenki más megvilágításba került (plusz ne felejtkezzünk el a ketrecbe, hovatovább mókuskerékbe zárt kisállatokról sem, akik mind hétfőn (képben és hangban), mind kedden (csak elmesélve) fontos szerepet töltöttek be). lehetett ez a személy az elveszített szerelem, akivel úgy volt jó a kapcsolat, hogy közben rengeteg fájdalommal és pofonnal járt együtt; lehetett ő a beteg édesapa, vagy csak úgy általánosan a szerető szülők; lehetett ez a meny, aki túl sokban emlékeztet egy elveszett szerelemre (nagyon megkapó, ahogy a magyar/román viszont bemutatják); lehetett ő egy haldokló anya, bár a csütörtök eddig is arról szólt, hogy a páciens valakihez képest képes csak meghatározni magát (udvaros művésznő is megérkezett végre a show-ba, ma a nagyjelenete alatt végre igazán emberi tudott lenni -apropó, tetszik az, hogy a rendezők (és elsősorban grigor attila) benne hagyják a vágásban az apróbb szövegtévesztéseket, megakadásokat); és persze andrás pénteken is másokhoz, azaz az apjához, a fiához és a volt felesége vőlegényéhez képest határozza meg magát. (##01.12.)