„i just need to restore my chi.”
történtek testi-és-lelki bajok az előző részben, tehát csak egy irányba indulhattunk nyílegyenesen -claire-hez... és nem csak a seb lett össze-tűzőgépezve, de végig is beszéltük az egész epizódot, mert mi mással lehetne gyógyítani a lélek sebeit, ha nem lelkizős csacsogással... a háttérből azért bőven mazsolázhatóak az érdekességek, például hogy miért épp’ egy külhonit választottak k’un-lun védelmezőjének, és a helyiek miként élték meg ezt, vagy hogy danny miért is hagyta el a feladatát (ez eleve érdekes adaléka az alap-mitológiának, mert egy marvel karakternek newyork-ban kell működnie, és nem a távol-keleten, ugye). de ide vehetjük azt is, hogy milyen érzés, amikor az egész életünk omlik össze, amikor az árulások és a hazugságok a felszínre kerülnek. és egész oké módon piszkálgatják ezeket a kérdéseket, az már más kérdés, hogy izgalmassá továbbra sem sikerül tenni a nagy egészet, plusz az ember kénytelen feszengeni azokon a részeken, ahol finn jones-nak érzelmeket kéne kimutatnia -például a tíz éves kora óta benne gyülemlő düh felszínre törését... (bármennyire is tipikussá formálódik colleen szála, azért örülök, hogy nem fordították ki magából őt -mert én már csak egy ilyen romantikus alkat vagyok...) (##01.28.)
