„nobody ever said being honest would be painless.”
azért látszik, hogy mennyire sokfelé volt idén a család, fiona is alig bírja követni a sok drámát a testvérei körül... annak ellenére, hogy még esküvőt is kaptunk, nem igazán volt finálé-érzete az epizódnak -oké, carl eljutott abba a kurva katonai suliba, fi lerendezte végre a foglalóit (kifüstöléssel, a.k.a. gallagher-módszerrel), és lip is eljuthatott egy megnyugtató pontra az életében. oké, beszéljünk lip-ről, mert örülök annak, ahová vezették a srácot, sok évnyi elúszás és megúszás után jó látni, hogy nem csak hogy nem esik vissza a pia bűvöletébe, de talán arról a rossz szokásáról is sikerül lemondania, hogy a farka után menjen... és igazság szerint ez volt a legnagyobb félelmem az egész epizódon át, hogy a szépen építgetett előrelépéseket visszacsinálják, hogy fiona feladja az épületét és visszakullog a gallagher-házba, hogy lip lelkiismeretből lemegy kutyába, és nem keresi tovább a (tiszta) önmagát, de szerencsére john wells-ék is belátták, hogy nem baj az, ha ennyi idő után tesznek pár lépést előre. elég az, ha frank-et visszafordítják anyaszomorítónak, bár a szent változata is hordozott magában kellő humor-forrást... (##01.29.)
az első években rettegve néztem minden epizódot, mert nem akartam a szörnyűségeket, amik gallagher-ékkel történnek, aztán beállt a sorozat az ’egy-kis-lazaság-egy-kis-dráma’ sormintára, idén meg mintha még egy kicsit puhultunk volna -de eszem ágában sincs azért panaszkodni, mert csak kicsit csapkodták az arcomat, hogy nem görcsölt minden-egyes-kibaszott-percben a gyomrom... lip körül azért legyeskedett a dráma, és talán az ő koherensen épített sober-szála tetszett leginkább idén -és nem véletlen, hogy ki tudom őt emelni a többiek közül, mert annyira külön mozogtak gallagher-ék idén (mondjuk abban nem volt köszönet, ha összeértek a szálaik, lásd fiona és ian beef-elős hülyeségét, az egyetlen részt, amiért nem igazán voltam oda). szóval úgy ellötyögtünk idén (is) tizenkét órát gallagher-ékkel, nem fájt, sőt jólesett belesni megint az életükbe -és nem csak megszokásból, hanem úgy igazán szívből, kötelezően a hét elején.
