„so punching’s okay now?”
már az előző résznél is akartam említeni, de most már főleg sürgetővé vált, hogy jegyzőkönyvbe kerüljenek a csodás kamera-mozgások, amiket gondosan elhelyeznek a sorozatban, hogy dinamikusabbá váljanak általuk a jelenetek (de egyébként sem spórolnak a szokatlan beállításokkal sem)... egy meglehetősen hosszú cold-open-t kaptunk elektra visszatéréséről, hogy miképp lett belőle a hand ölebe, és csak a véres fürdőt és ninja-kiképzést is tartalmazó flashback után tértünk vissza newyork-ba, hogy hirtelen összerántsuk az összes szálat -azaz három rész kellett a nagy találkozásig, ami mi más lett volna, ha nem egy gondosan megkoreografált tömeg-bunyó... de már előtte is gyűjtötték a jópontokat a készítők azzal, hogy beváltották a jollyjoker-jüket, azaz hogy kihasználták claire temple azon különleges képességét, hogy ő az egyetlen, aki az összes hős sorozatában feltűnt eddig. úgyhogy persze hogy ő volt alkalmas arra, hogy leültesse beszélgetni luke-ot és danny (az már egy más kérdés, hogy a srácok egyből társadalmi kérdést csináltak egymás múltjából, a gazdag fehér és a csóró néger nehezen fér meg egymás mellett súrlódások nélkül)... de tetszett, ahogy minden külön induló ügyben feltűnt a hand fantom-cége, így különböző utakon jutottak el hőseink ugyanabba az épületbe -hogy aztán ott jöhessen a felpezsdítő hadd-el-hadd... (##01.31.)
