„you can’t save your master, and i can’t save mine.”
azt régóta tudjuk már, hogy a misztikum nem áll távol a starwars világától, és most magán az erőn túl lehet itt gondolni a birodalom...-ban lévő barlangra, vagy épp arra a helyre, ahol rey kereste önmagát legutóbb a last jedi-ban. de most mindezeknél egy még misztikusabb helyet kaptunk, egy időn és téren túllépő különleges teret, ami komolyan megváltoztathatná a messzi-messzi galaxis világát, de szerencsére okosan használták dave filoni-ék a mai (dupla)epizódban, hogy ne érezzük túlzásnak... azt is tudjuk a könyvekben és képregényekben megjelent (kiegészítő) sztorikból, hogy az uralkodó megszállottan kutatja az ősi relikviákat, a jedikhez és a sith-ekhez köthető tárgyakat, így természetes, hogy a lothal-i jedi templom is felkeltette az érdeklődését, úgy meg pláne, hogy az itt lévő átjáróval uralhatná az időt is... örültem, hogy ezra-nak nem egyedül kellett felvennie a kesztyűt a mohón támadó császárral, hanem egy másik padawan is felbukkant a színen -méghozzá teljesen logikusan összekötve az utolsó feltűnésével, egy elegáns mozdulattal behozva az időutazást is (btw, mennyire jól volt már érzékeltetve a hely időtlensége a filmekből és rajzfilmekből bevágott mondatokkal, ahogy a néző realizálhatta, hogy valami különleges helyen van, ahogy hallotta obi-wan-t vagy mondjuk kylo ren-t)... persze az egész arra futott ki, hogy ezra megérjen arra, hogy el tudja engedni azokat, akik fontosak számára, de mindezt csodaszépen, intelligensen, egy különleges körítéssel adták át nekünk. (##02.27.)