„you are the symbol. there’s no s.h.i.e.l.d. without you. there’s nothing without you.”
100. epizódra a néző talán elvár némi hátratekintést és összegzést, és ezt a shield-nél sem mulasztották el ezen a nevezetes kerek számnál, de szerencsére azért nem fojtották nosztalgiába az egész részt, inkább amolyan igazi shield-es megoldást eszeltek ki egy félelem-dimenzióval, amiből bármi kijöhet, egy régi erős ellenfél, egy fájó pont a múltból -vagy egy egész erdő, ami jövő sivárságából érkezett ember legnagyobb parája... azt gondoltam az epizód három-negyedéig, hogy azért pakolják az egyre nehezebb súlyokat coulson vállára, mert úgy érezték kereknek a sorozat első száz epizódját, hogy elbúcsúztatják azt, akivel kezdődött az egész utazás, de aztán picit gyáva módon visszakoztak az alkotók egy ilyen évad-közi radikális lépéstől. pedig az odáig vezető út csodálatos volt, ahogy az őszinte párbeszédekben ott volt a megrendülés (és a lányok arcán legördültek a könnycseppek), én elhittem, hogy eljött az őrségváltás ideje -ahogy akkor is jól játszottak velem, amikor el akarták ültetni a fejemben, hogy mindez csak coulson fejében játszódik le... csak azért tudom megbocsátani azt, hogy nem kaptam meg a hősies és végleges katarzist az önfeláldozással, mert baromi jól tudott esni az is, hogy reménnyel töltötték tele a szívem. hisz’ milyen lenne egy ilyen nemes évforduló cuki esküvő nélkül... (##03.13.)