„strength without mercy is nothing.”
három epizód elég volt az íróknak arra, hogy felskicceljék, hogy mennyi minden változott az átugrott hat év alatt, úgyhogy most úgy gondolták, hogy összerántják az eddig külön tartott szálakat, és bebikázzák az idei nagy átívelő dramaturgiát -egy újabb véres háborút, mi mást... de ehhez most össze kellett boronálni a külön túlélő csapatokat, úgyhogy nem meglepő módon érzelmileg nagyon rendben volt az epizód, a sok ölelkezés felmelegítette a legcinikusabb rajongó szívét is, és azt is jó volt nézni, ahogy rácsodálkoznak egymásra és a változásokra a karakterek. igaz, a boldog/baráti percek nem tarthattak sokáig, mert bár a régi ellenérzések és sérelmek a felszín alatt maradtak még, az új fenyegetés máris felrobbantotta a törékeny status quo-t... túl magabiztosan vonultak bellamy-ék a tárgyaló-asztalhoz, nem tanulták még meg, hogy senki sem érdemli meg a bizalmat, hogy ebben a világban mindenki a háta mögött tartja az egyik kezét -azt, amelyikben a tőrt tartja... még nem tudom, hogy mit gondoljak abby függőségéről, de vele kapcsolatban azért is kivárnék, mert kulcs-szereplő lesz a börtön-szökevények szemében is (mert persze formálódik egy egészséges rejtély-szál is velük kapcsolatban)... (##05.16.)