„you know, i used to ask myself, why is this guy, and his wife, coming home at three, four in the morning? how hard can they possibly work?”
stan beeman, a kitűnő megfigyelő, az intuitív nyomozás egyik élharcosa nyolc évnyi szomszédság után gyanút fog... most kezdtem el azt érezni, hogy ez már tényleg a végjáték, mert végre hagyják kihajtani a kételyek régóta elültetett magjait, mondjuk azzal, hogy stan realizálja azt, hogy jennings-ék gyanúsan viselkednek, és olyan jó fbi-os módon végig is túrja a lakásukat... persze hőseink nincsenek otthon, mert épp élethalál-harcot vívnak a hivatal egy másik osztagával -és ezt szó szerint kell érteni, ennyire rosszul még talán egyik akciójuk sem sikerült, holtakkal pettyezték tele a chicago-i utakat... és persze a feszültségen túl megint a lélekre való hatás volt a fontos, főleg azokban az izzasztó percekben, amikor egy parkolóház alsó szintjén, teljes némaságban eltüntették a nyomaikat... és miután elizabeth végignézte, ahogy a férje egy felismerhetetlen torzód hagy a betonon, arról is meggyőződött, hogy a lánya tényleg ezt a véres és életveszélyes munkát akarja-e még mindig magának... (##05.10.)
