„this is just the tip of shogun world’s prick. an experience expressly designed for the guests who find westworld too tame.”
szóval írói lustaság vagy zseniális csavar, hogy a shogun world csak egy távol-keleti koppintása a vadnyugati fő sztorinak? talán valahol félúton van az igazság... mert elsőre baromira működött, ahogy rádöbbentettek a hasonlóságokra (kezdetben csak kicsiben, áthangszerelve a paint it black-et meg a sweetwater zenei témát, aztán lekerültek a kalapok, és jöttek a tükör-karakterek)... de szerencsére nem csak egy üres gimmick volt az edo korszak, mert érzelmileg tudott működni a gésák drámája, és jó figyelni azt is, ahogy maeve fejleszti a képességeit részről/részre -ha ehhez ninják kellenek ellenségnek, hát üsse kő (bár azt hozzátenném, hogy túl sokszor sújtott le a szamurájkard a vágószobában, ha már bunyó van, az lehetne követhetőbb is; viszont a japán hagyományok mentén haladtak a készítők az epizód vérességét tekintve)... eközben azért vissza-visszatértünk a nosztalgia-túrát tartó dolores-ékhez is, és bár hősnőnk még mindig fura ezzel az egyetlen hideg arcával, most még jobban el tudták fordítani tőlünk -pedig egy pillanatra megadták a lehetőséget, hogy szerethetővé váljon, még azon is elgondolkozhattunk, hogy képesek-e az androidok szeretetre és szerelemre, de aztán a hidegsége megint győzött, és nem tudom, hogy szívesen követem-e őt ezen az úton tovább... (##05.22.)