„love no one -and no one can hurt you.”
értem én, hogy a bunkerben meg kellett csontosodni, de kicsit sok már octavia keménységéből, főleg úgy, hogy az önfejűsége veszélybe sodor mindenkit a környezetében, mert persze képtelen hallgatni az egy olyan emberre (nevezetesen clarke-ra), aki az elmúlt években kiismerte a megváltozott természetet, megtanulta elkerülni a veszélyeket. így aztán a wonkru komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, egy alien-ihletettségű jelenetben homoki férgek törnek ki egy hasüregből, utána viszont a saját testükkel védik a vezetőjüket -egy üvegszilánkokkal telített homokviharban... de aki csak a háborút és a halált ismeri, annak nehéz átállítania a gondolkozását (bár például bellamy-tól tanulhatnának, mert ő sokat fejlődött az évek alatt) -de a volt seal-es gonosz-nénink is inkább rakétákkal ritkítaná a maradék emberiség ellenséges részét, mert az egyszerűbb, mint leülni tárgyalni (bár beszélgetésre így is képes, főleg ha információhoz akar jutni -és mellékesen még a tragikus múltját is megosztja egy pohár tequilla mellett)... a csapat-dinamika heves amplitúdó-változásait azzal segítik, hogy folyton variálják az összetételt, most monty-ék futottak be clarke-ékhoz, murphy és emori meg majd kettesben rakhatják rendbe az összetört szívüket... (##05.25.)