„you may be the fastest man alive, allen. i’m the fastest mind.”
látszik a nagy átfedés az alkotói műhelyben, mert egymás után nézve a supergirl és a flash eheti epizódját, szembetűnőek voltak a hasonló vonások -mindkét sorozatban a hetedik részre jött el a pillanat, hogy az addig csepegtetett évad-gonosszal behatóbban foglalkozzanak, a különbség talán csak annyi volt, hogy central city-ben nem csak beszéltek a thinker múltjáról, hanem meg is mutatták a (tipikus) szétszórt professzor őrültté válását (a flashback-váltásokhoz kölcsönkérve az arrow-ból a megfelelő hangeffektet)... ami még jól párhuzamosítható a két epizódban, az az nézői idegek számára kifejlesztett felesleges drámázás magas koncentrátuma volt, bár valahol megértem, hogy miért használják ezeket, mert különben nem lehetne kinyújtani heti negyven percekre a sztorikat -csak amíg supergirl-éknél marginálisan volt jelen a nagy titkolózás, addig itt túlságosan előtérbe került a ’senki sem hisz a főhősnek’ tematika, amitől bevallom, nekem erősen tikkel a szemem... viszont annak örülök, hogy most nem húzzuk el az évad végéig, hogy ki is valójában a fő ellenség, dramaturgiailag jót fog tenni, hogy a srácok is tudják, hogy ki-és-mi ellen kell küzdeniük... (ha az elmék harca lesz az évad, akkor barry máris elvérzett, mert nem jutott eszébe, hogy esetleg álarcban törjön be a prof-ék házába...) (##06.02.)