„pain’s just a program.”
jócskán befűtötték mára a ’badass’ feliratú kazánt, teddy arcára kiült a kegyetlen közöny, kezek és fejek hullottak porba egy kard-párbaj nyomán, a lélekkel együtt egy szív is eltávozott egy testből, és persze megint felbukkantak az indiánok, hogy lovagolva/nyilazva támadjanak az emberekre... nem csak térben lépdeltünk előre minden helyszínen, de a sztorikban is azt lehetett érezni, hogy elkezdtek alattunk zakatolni a szálak -persze sok esetben nem sokat értünk, de az útvesztők már csak ilyen érzéseket szoktak kiváltani azokból, akik elvesznek bennük... mert bernard-dal is egy új szintjére léphettünk be a parknak, egy virtuális világba, ami gyaníthatóan tele lesz szimbólumokkal -még szerencse, hogy idén úgy döntöttek az alkotói műhelyben, hogy a kezünkbe adnak egy kulcsot ezekhez a jelenetekhez, jelesül, hogy más a kép-kivágásuk, mint a valóságban zajló eseményeknek... maeve percei alatt azt éreztem, hogy nagyszerűen támaszkodnak ramin djawadi zenéjére, aláhúzva így a történet drámaiságát (egy technikai kérdésen is kattogott az agyam egy ideig: valószínűleg rémálom lehetett a véres gyaloglás a sminkesek számára, komolyan harcolhattak azért, hogy minden vörös petty a megfelelő helyre kerüljön vissza a következő forgatási napon)... (##06.01.)