„i’m not crazy. i am chemically imbalanced.”
voltak már nehéz helyzetben a csajok, így lehetettek elképzeléseink arról, hogy mi vár rájuk idén a szigorított szárnyban, de úgy tűnik, hogy nem igazán készítettem fel a lelkem az elmúlt egy év alatt, mert néhány jelenet majdnem megfeküdte a gyomromat... pedig próbálták jenji kohan-ék egy kicsit ellágyítani a nyitány élét -egyből azzal a szürreális kavalkáddal, ami suzanne képzeletéből elénk ugrott a tévé-képernyőre, előrevetítve a különböző karakterek sztori-szálait, de ezek az elvontságukban is igen szórakoztató jelenetek (lásd mondjuk a táncbetétet!) nem segítettek abban, hogy ne menjen fel bennem a pumpa attól, hogy már megint inkompetens és agresszív barmok őrzik a(z ismét narancsot hordó) hősnőinket, és a nyomukban külsérelmi jelek és undorító megaláztatások járnak... volt egy kis hézag a tavalyi finálé és az új helyre kerülés között, úgyhogy a szokásos flashback-et most nem kinn töltöttük valakinek a múltjában vájkálva, hanem megnéztük ezeket a perceket is... én a sorozatban legjobban a karakter-interakciókat szeretem, és ez a külön-zárkákban nem lesz egy könnyen megvalósítható feladat, de bízom az írógárdában, hogy a kötött körülmények ellenére változatos évadot kapunk, ahol megfelelő egyensúllyal pakolják majd a serpenyőkbe a drámát és a humort, és nem csak a nyomasztásra akarnak majd rámenni... (##07.27.)