„la sangre es la sangre.”
mindig érdekes kísérlet egy elismert sorozatnak kvázi-folytatást kreálni egy új alkotás képében, mert lesznek majd ős-rajongók, akik húzzák a szájukat, hogy miért nem pont ugyanazt kapják, mint régen, az új nézők viszont esetleg vonakodhatnak belevágni, mert attól tarthatnak, hogy elvesznek majd az utalás-halmazban. jelentem kedves olvasóim, hogy kurt sutter-ék úgy tűnik, hogy megtalálták a vékony mezsgyét a kerítés mindkét oldalán... mert a nagy testvér árnyékából leginkább a tesztoszteron-szagú maszkulanitást emelték át (az átható benzin- és olaj-szagot, a tekintélyes arc-szőrzeteket, a felelőtlen lövöldözéseket), de maga a történet önálló lábakon áll, az utalások kimerülnek egy-egy karakter felbukkanásában (azért a börtönös flashback-nél kihagyott kettőt a régi rossz szívem), de azért lehet érezni, hogy a régi sorozat kaszásai is ott ülnek a nyeregben nem messze a fő tűztől... tudatosan más utat is akartak, mint amit anno jax-nek szántak (hősünk most egy prospect), de a terhelt múlt és a bűnbe ágyazódás most is adott, ahogy a nagy kérdés is ismerős már: lehet-e jó útra téríteni egy ilyen klubot, amit a korábbi felsővezetés tévútra vitt...? (a brutalitás már a samcrow-ban is jelen volt (pl. hát-tetkó leégetés), viszont az új fx-politikának hála már a káromkodásokat sem kell nélkülöznünk...) a régi sorozat iránti nosztalgikus szeretetet félretéve is tudom azt mondani, hogy gondolkozás nélkül maradok a nyeregben, mert érdekesen vázolta fel ez a pilot a határ két oldalának törékeny viszonyait, jól megcsavartak egy-két karaktert ahhoz, hogy várjam azt, hogy felemelkedjenek vagy elbukjanak... (##09.03.)