„huell babineaux is very important to us.”
mit mond el rólam, hogy egy nagy trükközés-cunami kellett nekem ahhoz, hogy igazán élvezni tudjak egy saul epizódot idén? azt, hogy hasonlóan érzek, mint kim és jimmy... mesterien volt a részben végigvezetve hangulatilag a nagy terv, már a buszozó kezdéstől kezdve (perszehogy néhány mérföld kellett csak, hogy jimmy mindenkinek tudja a nevét a járművön). de azt is jó volt látni, ahogy kim szája szegletében ott bujkál a mosoly, amikor megérkezett a három ügyvéddel a megbeszélésre. aztán jött a csodás finálé, a végső nagy átverés a filmes srácok aktív közreműködésével és bob odenkirk tökéletesen megformált déli akcentusával. ki kárhoztatná kim-et, hogy a felvillanyozó con után megenyhült jimmy felé, és most úgy érzi, hogy az ilyen simlisségek feldobhatják a kiüresedett életét...? szokás szerint voltak mellékszálaink is, egy, ahol nacho keménykedett egy sort, és egy másik, ahol öröm volt nézni mike szigorú arcát egy cici-bárban... (magyarul csak előkészítettünk mindkét vonalon, de szerencsére ezekkel nem vettek el komolyabb időt a fő attrakciótól.) (##09.28.)
