„riding the bus in montgomery. good times.”
tudom, hogy voltak már a doktornak színesbőrű útitársai korábban is, de ennek az epizódnak most kellett elkészülnie, ezzel a diverz társasággal, az új író-csapat első történelmi kalandjában, manifesztumként... nehezen fogalmazom meg az érzéseimet, mert a rasszizmussal és szegregációval szemben nehezen türtőztetem magam, és most is le tudott forrázni az, ahogy hitelesen bemutatták ezt az undorító közeget, ami amerika déli felét jellemezte a polgárjogi mozgalmak előtt -de szerencsére az epizód tele volt felemelő pillanatokkal is, amik miatt nem ökölbe szorított kézzel kellett végigülnöm ezt az ötven percet (gondolhatunk itt a nagy találkozásokra rosa parks-szal és dr.king-gel, vagy yaz és ryan beszélgetésére (a kuka mögött), miszerint lehet hogy nem tökéletesen elfogadó ma a világ, de azért sokat haladtunk már előre az ötvenes évek óta). és a finálé is sokféleképpen tudott felkavaró lenni azzal, hogy egy olyan esemény megvalósulása felett kellett őrködni, ami egyszerre elborzasztó és felemelően szép is... örültem, hogy nem valami űrlényt húztak elő a kalapból az írók gonosznak, csak egy nem túl ügyes jövő-nácit, és csak annyira terhelték sci-fi elemekkel ezt a drámai részt, amennyire muszáj volt. (szépen alakul a csapat-dinamika, mindenki megtalálja benne a helyét, és nem felejtkeznek el arról az űrről sem, amit a gyász okoz két karakternek.) (##10.22.)
