„i’ve been training my whole life to be an invisible pope.”
nem is lett volna hbo garancia, ha nincs legalább a második részben egy szex-jelenet -igaz, még csak egy szoliddal nyitottunk, egy istennek kedvessel... de egyébként megkapó volt az epizód kezdése a közelikkel felvett szex-jeleneten túl is, ahogy tettünk egy körsétát egy rutinos vatikáni reggelen... xiii.piusz percről/percre érdekesebb karakterré válik, leginkább azért, mert kiszámíthatatlan, nehéz érezni azt, hogy mikor gondol komolyan valamit, és mikor szórakozik csak azokkal, akik alatta állnak (azaz jelen esetben mindenkivel). persze arra már most lehet számítani, hogy valami radikális gondolat jár a fejében, hogy olyat fog mondani, amivel megbotránkoztatja a körülötte lévőket, de ez az aspektusa még mindig szórakoztató. közben már láthatjuk azt is, hogy mennyi kétellyel van tele, és ezekből eredhet a meglepő ötleteinek egy jó része is. például azt gondolnád, hogy egy fiatal pápa önelégült lesz, és mindenhol a jóképű arcát akarná látni, szerte a világban, ő viszont a titokzatosságot szereti. azt is hihetnéd, hogy mindenki pápájává akarna válni, de ő szándékosan elidegeníti a hűséges hívőket is egyből az első napokban, érdekes lesz látni a közvélemény reakcióját az első, igencsak nyomasztó beszédére például. (##10.26.)
