„-when you gonna grow up?
-never. a priest never grows up, because he can never become a father. he’ll always be a son.”
eljött az a pont a vatikánban, amikor már minden ott lakó érzi, hogy lépni kell, mert a pápa lerombol mindent, amit az egyház felépített az évszázadok alatt -úgyhogy elindult a szervezkedés, az öreg mentor már a köszönő beszédét gyakorolja, kihasználják őszentsége megzuhant állapotát, és még át is akarják verni -és hogy miért képtelen koncentrálni a szent küldetésére piusz? mert most minden eddiginél jobban beleveszett a szülei hiányolásába (szépen volt párhuzamosítva a múlt a jelennel -egyetlen érzékszervet kiemelve: az orrot). a másik szenvedélye is a szülőséggel kapcsolatos: teljesen megbabonázta az újszülött gyermek (a közös séta egy dolog, na de a közös x-faktor nézés a pápával?)... dussolier bíboros útja is sötét ösvényre vezetett amiatt, mert öngyilkos lett a kispap srác miatta, és ez az út alkohollal, szilikon-cicikkel, majdnem-erőszakkal és halállal lett kikövezve... (szokás szerint szép kaleidoszkóp volt az epizód, humorral kezdtünk (voiello mezben szurkol), aztán megint felbukkant az ember-piramis egy látomásban, hogy meglegyen a napi szimbólum-adagunk is.) (##11.08.)
