„i don’t think he deserves a life of happily ever after.”
várjunk csak, kicsit elbizonytalanodtam abban, hogy matt jó katolikus lenne-e -mert oké, hogy előnyt akar magának kovácsolni abból, hogy belemászik poindexter fejébe, hogy feltüzelje őt egy fisk elleni támadásra, no de mi lett volna akkor, ha nem ér oda időben, és nem tudja megvédeni vanessa-t, akkor hogyan számolt volna el a lelkiismeretével...? de persze odaért, így jöhetett az intenzív hármas összecsapás, zúdultak fisk brutális ütései, repültek a célpont által elhajított tárgyak, matt meg a vihar közepén védte magát -és aztán eljött az igazság pillanata, és a morális iránytű végleg a helyére került. persze ehhez kellett egy túlvilági segítség is, egy olyan csapás, amivel nem csak fisk fehér öltönyén esik folt... a nagy küzdelemmel és fisk börtönbe küldésével matt válláról lekerült a teher, vége lett a meghasonlott kételyeknek, a megbocsátás szelleme járta be a lelkét -így a befejezés is megnyugtatóra sikerült (illetve azért kellett még egy képregényes bólintás cliffhanger gyanánt). (apropó, képregényes utalások, finom mosolyra késztettek az írók, amikor matt kimondta a beszédében a ’man without fear’ kifejezést.) (##11.21.)
matt murdock-nak egy mély gödörből kellett kimásznia -és nem arról van szó, hogy ne lett volna részben szórakoztató az előző két felbukkanása, de a széttartó második évad és a közepesen érdektelen defenders után meg kellett küzdenie a renoméja helyreállításával... és rá is szántuk az évadot, hogy rendbe rakja a lelkét, hogy visszataláljon az elvesztett identitásához... és vele párhuzamosan a nemezise is transzformálódott, lépkedett egyre feljebb a börtönből töltött időből a csúcsig... a majd’ tizenhárom órás játékidő lehetővé tette a mellék-karakterek kibontását is, leáshattunk karen drámájának mélyére, és fel tudott épülni egy újabb híres daredevil gonosz... a megvalósítás a szokásos szinten mozgott, a karakter-pillanatokat jó időben szakították meg a realistára koreografált verekedés-jelenetek, amik közül persze hogy az ultimate 10 perces vágatlan csodát fogjuk még sokáig emlegetni... szerencsére nem kellett megbánnom, hogy ekkorát ugrottam a tévés marvel univerzum nézésében, mert ez az igazán ütős évad biztosított arról, hogy nem érdemes magam mögött hagyni az egészet -és még azt is megúsztam, hogy hátrányosnak érezzem a kihagyást, ugyanis jessica jones nevének említésén túl semmilyen utalást nem pakoltak ebbe a körbe...
