„tskili yona.”
a vadvilágban kempingezés és letelepedés természetes veszélyekkel jár együtt -mert sem a természet, sem az őslakosság nem adja szívesen a földjét... bár szerencsére nem a ’gonosz helyiek’ kártyát játsszák ki, mert a cserokik alapvetően békés népnek vannak ábrázolva -bizalmatlan szúrós szemekkel... persze azért akadnak indián klisék, amik bekerültek a nagy egészbe (mondjuk a sámán asszony és az ő furcsa jóslatai), és azért az epizód nagyrészében feszültség-keltésre használták őket, de végülis ez egy sorozat, úgyhogy lesz még idő gazdagítani őket újabb-és-újabb rétegekkel (apropó, feszültség: okosan behozták a forgatókönyvbe a fegyvert töltését, hogy nem sokkal később már idegesen kelljen tördelnünk a kezünket, hogy hősünknek lesz-e ideje újra működésbe hozni a fegyverét)... ha már jóslatok, elég gonoszul foreshadow-ingoltak nekünk ma, először az indián néni álmával (’nem te tehetsz majd a haláláról’), majd azzal, hogy kaptunk egy valószínűsíthető végpontot fraiser-ék életéhez... a ’70-es évek sztorijánál még mindig kicsit dohogtam, hogy nem képesek összehozni a szerelmeseket, viszont tetszett, ahogy apró fintorokkal éreztették a zavart, miközben telefonon beszéltek egymással. és nagyon remélem, hogy hamarosan az következik az, amire én már régóta vágyom: egy családi reunion a múltban... (##11.28.)