„comedy is fueled by oppression, by the lack of power, by sadness and disappointment, by abandonment and humiliation. now, who the hell does that describe more than women?”
na látjátok, ezzel a joel-lel már tudok szimpatizálni, aki eltökélt, és határozottan oda tud csapni, ha mondjuk a családi megélhetése forog kockán (szép hosszú snittekben intézkedett a varrodában) -igaz, még most is vannak túl-lövései, de midge egész jól leszerelte az agresszív expanzióját... végtelenül szívmelengető az idealizált párizsi kép, ahol még az öreg prof is el tudja magát engedni, képes lelkesedni, szűkös ágyban aludni és bedobni egy abszintot egy csapat filozófussal, ha úgy hozza az este. no és ne feledjük a giccsesség legvégső határát sem: ’what a wonderful world’-re táncolni a szajna-parton, miközben szelíden esik ránk a kivilágított notre dame fénye... és nagyon örültem, hogy a párizsban begyűjtött tűzből sikerült haza is vinni egy nagy adag parazsat... midge eközben tovább küszködik azzal a szereppel, hogy háziasszonyból lépett elő a színpadi fénybe, hogy nem bírja még feldolgozni, hogy az ismerősei és szerettei is látni fogják az új szakmájában. és persze folyamatosan támadás alatt áll azért, mert nőnek mert születni -és olyan csodásan fel volt építve az elmés visszavágása az összes hímsoviniszta baromnak, akik viccesnek hiszik magukat, hogy a néző nem tehetett mást, mint hangosan tapsolt örömében a kanapéján ülve... (##12.07.)