„like an idiot, i pursued her through time and space, determined to prove to myself and the universe that i did love this woman, just like all those great love stories written by all those great idiots.”
persze kell a vérfrissítés minden sorozatba, de azért a gerincet nem kéne ennyire elbújtatni az erdőben, nem? hiányzik claire és jamie... pedig nem teljesítettek ma rosszul a fiatalok, bree makacssága kifizetődött, erős jellemmel felvértezve nézett szembe az élő mumusával; fergus mutathatott egy kis férfiasságot a nagy börtön-akciónál (annyi tervezés után azért nem mondanám okosnak a nagy tettet, bementek fegyverrel és kihozták murtaugh-t -jut eszembe, ha kívülre szórtak lőport, akkor miért belülről robbant az épület? vagy a túloldalról átrobbant...?) -de leginkább annak örültem, ahogy marsali lelkileg támogatta a férjét; roger kapta talán a legnagyobb figyelmet ma, egy kicsit megismerhettük általa az indián (mohawk) kultúrát, átélhettük vele a szerelem folyton égető gyötrelmeit, és a drámai befejezés is neki jutott végül (a kilassított képek és bear mccreary dallamai kéz-a-kézben jártak, hogy igazán hatásos legyen a dráma)... (köszönjük, nem kell utalgatás arra, hogy bonnet túlélte a nagy kiszabadítást, szerintem kellően kihasználták már az írók az alávalóságát mostanra, lépjünk túl rajta, légyszi...) (×01.25.)