„when we bury things they come at you even harder.”
jobban működött nálam ez az epizód, mint a múltheti, valószínűleg azért, mert a leghatékonyabb módszerükkel közelítették meg az írók a mai eseményeket: érzelmekkel átitatva... és persze vannak érzelmek, amikre kevésbé reagálok jól, például supergirl fortyogását nem nagyon értem lena irányába, az elmúlt években nem emlékszem, hogy ennyire heves reakciókat váltott volna ki belőle a kriptonit létezése (oké, azóta többször érezhette már a hatását) -és egyébként sem jó nézni, ha megszűnik a bizalom a barátok között... de a gyerek/szülő kapcsolatok jól gördítették előre az epizód érzelmi gócpontjait, j’onn-nak nem könnyű a feledékeny és ingerlékeny édesapjával, sam nevelőanyjának fájdalmasan kellett belátnia a múltbéli hibáit, és ruby és alex között is kvázi családi kötelék alakult ki az elmúlt időszakban (szegény kislánnyal eléggé kijutott a rosszból mostanság, lex luthor spooky kastélyában kell hogy meghúzza magát)... persze mindezek az érzelmek újabb összecsapások közé lettek beékelve, hogy az akcióra vágyó vérünk is ki legyen elégítve... (mintha nem gondolták volna át ezt a légió-szálat az elején, most magyarázkodtak, hogy a többieket miért nem ébresztették fel, plusz erőltetetten hátra kellett hagyni mon-el-t is, mert őt shippelik a nézők kara-val...) (×02.12.)