„what is the point of survival if there's no soul to save?”
kezdetben kal-el volt az utolsó kriptoni. aztán megérkeztek a börtönbe zárt gonoszok. aztán felbukkant az unokatestvére, kara. most már ott tartunk, hogy egy egész város túlélte a bolygó pusztulását... azt hittem, hogy kapnak egy teljes epizódot kara-ék, hogy kalandozzanak az űrben, de ugyanúgy görgettük előre most is a problémákat a földön, mint bármelyik átlagos részben (alex akciózott és közben megkérdőjelezte az identitását, will meg tök logikusan kapcsolódhatott érzelmileg ruby-hoz, hisz' mindketten problémás szülők gyermekei) -és így igazán nem sikerült kiemelni azt sem, hogy mennyire fontos kara-nak az, hogy kriptoniakat talált a világűrben. ráadásul az egyikük az édesanyja... persze van aranyos része a reunion-nak (a virág alatti párbeszédre gondolok), de nem éreztem az a kitörő örömöt, amit ilyenkor illene éreznem... persze a kriptoni vért azért nem tudják letagadni az elzárt városban sem, van aki még így vegetálva is a hatalomra, a világuralomra tör... (azért egy pillanatra megijedtem, hogy a szokásos scifi kliséhez fordulnak a vizuális osztályon, és hőseink a fél epizódot a vancouver melletti erdőben töltik...) (hé, alex mikor lett ilyen szuperhős? lehetetlen ugrásokkal operált az üldözéses jelenetben...) (×02.14.)