„home is not a place, it is living among those who love and honor you.”
kedves ismeretlen, szakmai körökben ’redshirt’-ként ismert ágyútöltelék -ugye tudod, hogy most, hogy elhangzott a neved és kaptál kettő hangosan kimondott mondatot, az azt jelenti, hogy nem fogod megérni az epizód végét? és most biztos tömegek kiáltanak fel, hogy ’hé, miről beszélsz? demos ügynök már ezer éve velünk van!’, és egyébként simán lehet, hogy én nézem felületesen a show-t, de a sorsának megpecsélődése tankönyvi példája volt a redshirt-haláloknak... igazán megérte kara-ék kitérője argo city-be, mert aztán pikkpakk itthon teremtek, amikor úgy hozta a szükség -csak fel kellett használni némi csodakütyüt... visszatérő elem a super-mítoszban, hogy a túlélők kripto-formálni akarják a szerencsétlen földet, de végülis ha majd emiatt jó működik a feszültség a fináléban, akkor nem fogok panaszkodni az újrahasznosítás miatt... mert persze finálé-előkészítő hangulatban telt a mai rész, a gonoszok beindították a nagy terveiket, volt néhány összecsapás, alex orrba-rúghatott egy pár kriptonit -de mindezek ellenére azért túlságosan nem sikerült azt éreznem, hogy mennyire magukkal ragadtak volna az események... viszont a hosszadalmas marsi búcsúnál jól sikerült kikeverni a hangulatot, és még érzelmileg is működött, ezt mindenképp a pozitív oldalra raknám. (×02.19.)
