„you can’t just start fostering someone.”
debbie azzal kezdte a részt, hogy rohadtul unja már az ismétléseket, hát guess what, mi nézők is nagyon unjuk már a vissza-visszatérő köröket, nálam is el lehetne látni egy ilyen bejegyzést néhány macskakörömmel, írhatnék annyit, hogy: ’u.a., mint múlthéten, meg azelőtt, meg azelőtt’. volt is bennem egy adag kísértés, hogy tényleg meg is csináljam ezt, de aztán mégiscsak akartam beszélni az utolsó jelenetről, amitől már azóta rettegtünk, hogy fiona elővette azt a kurva vodkás üveget a műhelyben -mert tudtuk, hogy lip robbanni fog. és bármennyire is unalmas már a fi körüli szarság, ebbe az egy jelenetbe sikerült egy rakás feszültséget préselni, hogy azért ne vegyünk levegőt egy-két pillanatig, maximum a szemünket forgassuk attól a bosszantó fél-mosolytól, ami fiona arcára kiült egy pillanatra... és előre szólok, hogy akkor fogom ennyi év után eldobni a show-t, ha ezek után lip-et is visszaviszik az alkoholizmusba... a többiekre tényleg felesleges lassan már karaktert is fecsérelni, végre vége a túlnyújtott frank bohóckodásnak, kev-ék megint külön viccelődtek, deb-nél meg még mindig nem tudják eldönteni az írók, hogy mit is akarnak... (×02.22.)