„it doesn’t matter where we were born because we are all the same. the character of a person or alien is not defined by where we are from, but by what we do.”
óh, már most bizsergek az évad fő témájától -szerintem tudjátok már rólam, hogy mennyire érzékenyen érint a kirekesztés témaköre, és most már látható, hogy az írószobában mennyire beleálltak ebbe probléma-halmazba ezúttal. és pontosan tudom előre, hogy mennyire inni fogom supergirl pozitív szavait minden alkalommal, amikor az egyenlőségről és az elfogadásról szónokol, és mennyire gyűlölni fogom a gonoszt, amiért előszedi az összes bullshit toposzt, amit a populista szalon-nácik pufogtatni szoktak, az ’elveszik a munkátokat’-tól a ’meg kell védeni a gyerekeinket ezektől a másoktól’-ig... és jól is játszanak az írók a mai világunkban sistergő bizalmatlansággal és lappangó gyűlölettel, fájdalmas nézni ezt a húsbavágó analógiát... kezdem terhesnek érezni, hogy kara nem mondhatja el magáról az igazat lena-nak, mert oké, hogy ma poénra vették, hogy nem tudott átöltözni a supergirl-ruciba, de hosszútávon fárasztó lesz, ha mindig ilyen trükkökkel kell operálnak majd... nia-ról az első benyomásom is pozitív volt a nyitányban, de most még közelebb került a szívemhez, ahogy beavatta james-t a transzszexualitásának titkába, és főleg azzal, ahogy bátran kiállt a marcona pizza-készítők elé -mert nagyszerűen reprezentálja, hogy mennyire meg tudja erősíteni valakinek a jellemét, ha egész életében harcolnia kell azért, hogy elfogadják őt a saját valójában. (×03.19.)