„do i deserve to be here?”
szabad azt mondani, hogy piper szála érdekel most a legkevésbé...? oké, a telefon-beszélgetésük alex-szel szívmelengető volt, de a pelenkázás meg a büfiztetés hidegen hagy (mondjuk szerencsére belőle sem váltottak ki anyai ösztönöket)... mccullough flashback-je és jelene már sokkal inkább figyelemre méltó, mert sikeresen világítanak rá a nők helyzetére a férfias környezetekben, ahol konstans megaláztatásban van részük nap-mint-nap (és valahogy a katonák és a börtönőrök egyformán szexista disznók) -ráadásul még fizetést is kevesebbet kapnak, mint férfi-társaik... az új igazgató körüli mizériánál is hasonló az alap-gondolat, bár egy kicsit humorosra volt véve, hogy a férfiak hogyan is reagálják le, ha egy nő interjúztatja őket... kicsit azt érzem, hogy ha csak rövid időre is, de mindenkit vissza akarnak hozni idénre, fig és caputo már beköszöntek, és remélem, hogy diane guerrero nagyobb kapacitással is tud majd maradni, mint maritza (az egyéb elfoglaltságai mellett) -mondjuk látok spirituszt a belengetett migrációs vonalban, főleg a mai politikai helyzetben... (suzanne filozófiai síkra terelt elmélkedése is jó alap, nem véletlenül választottam onnan idézetet.) (×08.07.)