„this potato probably came from canada or ireland or some other country and nobody cares. nobody says, ’send the potato back to canada where it doesn’t know anybody, because there’s no birth certificate’.”
összezavarodom attól, hogy az embereknek a huszonegyedik században még mindig ennyire számít a származás, ragaszkodnak a megkövesedett nemzet-államokhoz, pedig nem nehéz elképzelni egy olyan utópisztikus világot, ahol mindenki ott élhetne szabadon, ahol csak szeretne... de ugyanígy tudok filozofálni a hagyományos börtön-lét értelmetlenségén is, ahol az elítéltek csak a rosszat tanulják meg egymástól -pedig a rács mögé szorított rengeteg időt hasznosan is el lehet tölteni... örülök, hogy az új seprű visszahozta a tanfolyamokat és szemináriumokat a börtön falai közé, mert így láthatunk majd pozitív példákat is... kell is most a pozitív megerősítés, mert ahogy elkezdtünk belemászni az évadba, úgy kezdenek jenji kohan-ék is egyre nagyobbakat ütni a gyomrunk tájékára... nem kellett kimondania vinnie-nek, hogy mi történt az újszülöttjükkel, egyből látszott az arcán, hogy baj van -és még milyen komoly baj lesz, amikor lorna képtelen lesz tovább tagadni... szerintem minden elítéltnek, aki kénytelen hosszabb távra berendezkedni a rácsok mögé, megfordult már a fejében, hogy nem adja meg azt az örömöt az őt elítélőknek, hogy sokáig életben marad -de taystee persze nem az a lány, aki ilyen könnyen feladná, szeretném is látni őt még harcolni... piper is elérte a mélypontját, eddig tűrt, és szó szerint minden szabályt betartott, de lehetetlen ennyit tűrni, és minden pillanatban tökéletesnek lenni... (hehe, andrew mccarthy rendező karton-figuraként belecsempészte magát az epizódba.) (×08.10.)
