„i don’t know what an evil russian looks like.”
ha valaki elég kitartóan kutat és nyomoz, az valószínűleg tényleg fog valamit találni -az oroszok már a plázában vannak, és már elég egyértelműek a jelek, hogy idén testrablósat játszva akarja az upside/down uralkodója a mi világunkat meghódítani... komoly írói fegyvertény, ha egy sok-szereplős történetnél sikerül megtalálni azokat a párosokat (triókat), akik a legjobban működnek együtt, és szerintem most komoly telitalálatot sikerült elérni a csaj-osztaggal (max+el), valamint a romantikus nézeteik ütköztetésében erős steve/dustin dream-team-mel... jól sikerült használni el képességét is ezúttal, hogy először csak kicsiben ment a játék (pasi-megfigyelés), csak aztán nőttek meg a tétek... még mindig szeretem, hogy a nyomozások mellé ilyen passzentosan sikerül odailleszteni az intimebb pillanatokat, will drámáját a kirekesztés érzésével, a gondtalan gyermekkor és a problémás tínédzserség ütköztetésével, de hopper seriff is akkor a legszimpatikusabb, amikor a lelke mélyére ás -még ha a suttyó nevelő-apaként is elég szórakoztató... (nem szoktam kötekedni a kontinuitás miatt, de furcsa volt, hogy nyilvánvalóan reggel kezdtük az epizódot, aztán pikkpakk máris sötétben játszódtak a jelenetek, és a sztori szinte sehol nem indokolta, hogy ennyit kellett volna ugrania az időnek. persze a viharfelhők alatt mindig sötétebb van, tudom ezt én is...) (×07.06.)
