soroló

„my grandfather says green eyes are a sign of the devil.”

az a baj azzal, ha valaki ál-sheriff-nek áll, hogy néha tényleg nyomozni kell... eddig is tudtuk, hogy a város körül élnek az amish-ok meg az indiánok, de valahogy én nem realizáltam, hogy ebből még komoly ellentét is eszkalálódhat. és ami csak egy ártatlan rómeó/júlia történetnek indult... egészséges feszültséget adott a résznek a gyilkosság, bármilyen szörnyű is ezt kimondani, és jót fog tenni a sorozatnak a nyomozás, bármilyen fura is ezt kimondani. a keménységre most sem lehetett panasz, sikerült megint egy vadállatot találni (persze a magánéletben lehet, hogy cukipofa, na de ahogy kinéz, és ahogy verekedik...). bár igazából nem kell ahhoz elképzelhetetlen mennyiségű izomzat, hogy félelmetes legyen valaki, elég egy csokornyakkendő is... nyugi, igaz, hogy a végéig kell várnod, de a szép ciciket nem kell hiányolnod ma sem. (++01.27.)

„at some point in the very near future, you will be made to understand how badly you misjudged me today. and when that time comes and you’re begging me for mercy, i want you to remember this moment because this is the moment you’ve sealed your fate.”

ó, csak néhány átlagos nap banshee életéből. nyugisan indulnak a reggelek, készülődés és maszturbálás, kell egy alap, ahonnan felpöröghet az ember a későbbiekre. tehén-robbantás, emberrablás, családon belüli erőszak, az ebédig eljutottunk már? nem? hát akkor fogjuk az étkészletet, és azt is vágjuk egymás fejéhez... voltak tavaly panaszos hangok azzal kapcsolatban, hogy a sheriff-hivatali népségekről nem tudunk sokat, de nyugi, most jött el az ideje az építésüknek. vérrel és szenvedéssel, hogy máshogy. ha múlt héten még szunnyadtunk kicsit, mára már visszatért a badass-ség, férfiak és nők csépelik egymást, hát van ennél szebb kikapcsolódás így koraeste? (nem tudom, hogy kinek küldjek szívből jövő highfive-ot a párhuzamos vágásokért, az íróknak vagy greg yaitanes-nek? mindegy is, nagyon jól össze volt pakolva a rész, respekt.) (++01.20.)

„you know, banshee’s a town like any other town. and like any other town, we have our darkness.”

...bár úgy terveztem, hogy félrerakom darára a sorozatot, de annyi nyápic férfit és csajos életérzést szívtam magamba az elmúlt napokban, hogy szükségem volt egy tesztoszteron löketre. ebből a szempontból elégedetten állhattam fel a laptop mellől, a tökösség és stílusosság megmaradt, még egy erős adrenalin-fröccsre is futotta, meg persze az elmaradhatatlan indokolatlan szex-jelenetekre is (odette...). máskor agyfaszt szoktam kapni az itt is előkapott visszavágásoktól, mert láttuk már korábban a dolgokat, felesleges újra megmutatni, de most olyan régen volt már a finálé, hogy nem bántam, hogy emlékeztettek. nagyon fonal-felvevős fázisba állították magukat az írók egyébként is, mindenkit vissza kellett hozni legalább néhány pillanatra, és még ott voltak az új karakterek is (zeljko ivanek, úristen mekkora arc!), így azért nehéz az arányokkal megtalálni és hozni azt a feszítő hangulatot, amit annyira bírtunk tavaly. de majd kialakul. (++01.13.)

„this is a tiny needle in a big motherfucking haystack.”

vérben fürdő fináléról álmodoztam -és nem csalódtam. eljött a nagy leszámolás, hogy aztán tovább is másszon... na, de menjünk visszább kicsit. a sheriff-et már megint elkalapálták, de szerencsére a város minden fegyverforgatója a segítségére sietett, nem is akárhogy, akármelyik képregény-rajzoló megirigyelhetné a cool beállításokat, amikben terpeszkedtek. senki sem halhatatlan. senki sem úszhatja meg fizikai vagy lelki sérülés nélkül. (tanultak a samcrow-soktól, zenés montázzsal jól össze lehet foglalni az évad véget. arról már nem is beszélve, hogy meg myers szólt a vége-főcím alatt!) (+04.05.)

egy ex-tolvaj 15 évnyi börtön után elmegy megkeresni a csaját. egy ilyen szinopszis után elindítanád a lejátszót? na, ugye. de a zseniális, hogy működik a dolog, mert (és itt jöhet a végtelenített felsorolás...) a kisvárosnak karaktere van, de a környezete is izgalmas (amish-ok), a szereplők érdekesek, az átívelés átgondolt. és közben magabiztos pózban tetszeleg, ő a legerősebb bika a környéken, aki odacsap, felöklel, és tuti ő bassza a legnagyobbakat. nagy élvezettel utaztam végig ezt a bűnös és mocskos trip-et, egy nagyon enyhe kis fűszer hiányzik csak, hogy igazán a földre teperjen (tetszett). de miért érzem úgy, hogy idén csak az alapokat fektettük le? talán mert kilóg alan ball lába a függöny mögül...

„fuck you, sugar daddy. we just buried a body together. we tight now.”

er-rel kezdtünk, vérzés, varrás, ilyenek, aztán átmentünk szürreálba, ami azért volt jó, mert nem lehettünk biztosak, hogy mr.rabbit a városba ért-e. aztán a meggyőződést átvette a feszültség generálása. mert az nagyon megy. még ha tudni véljük, hogy a hideg ősz bácsi nem bántaná az unokáit vagy a lányát, azért mérget nem vennénk rá. nem maradhatott el a kötelező verekedős rész sem, mindenki keményen tudja osztani a pofonokat ebben a kisvárosban. nem felejtettük el az indiánokat sem, kár, hogy odette a néma szépségével tűntet, de lesz még neki komoly szerepe, érzem. rutinosan azt akartam írni, hogy finálé-felvezetés volt, de lófaszt, többet kaptunk ennél. (+04.05.)

„carrie hopewell is not real. she’s a hiding place.”

meg lehet próbálni elszakadni, de a múlt árnyai mindig vissza fognak húzni. ez volt a mai rész tanulsága, ami mellé valahogy odakeveredett egy egészestés bunyó is, valahonnan a killbill vidékéről, mocskosan, dühösen. dehát milyen lenne egy küzdelem, az alapvető ösztönökhöz kell benne visszanyúlni. bár, ha belegondol az ember, mindent le lehet vezetni a mélybe, a bizalmatlanságot, a szülő/gyerek-kapcsolatokat, az új életre való vágyakozást, a mindent elsöprő szerelmet. ezekkel lehet igazán fájdalmasakat ütni. a külsérelmi nyomokhoz meg ott az öklünk. vagy egy székláb. budmo! (+04.04.)

„this is unfinished business.”

két dolog könnyen meg tudja nehezíteni az életed: egy átgondolatlan cselekedet és a családi kötelékek. új értelmet nyert az ’úgy szeretlek majd megöllek’ mondás is. tényleg úgy néz ki, hogy mindig történik valami a városban, mióta hősünk betette a lábát. nekünk ez jó. mára túszmentés jutott, amit nem nehéz jól csinálni, kell néhány idióta, egy csapat megrettent szerencsétlen, akik között persze van fontos karakter is, tehetetlen rendfenntartó szervek és egy tökös pasi, aki nem rest szarrá lőni az idiótákat. nehezebb ügy már, hogy igazi feszültséggel teljen meg a rész, de itt ezzel sem volt probléma, jól egymásra épültek a különböző veszély-szituációk. ja, azt hitted, ma nem lesz összecsapás? naiv... (+04.03.)

„...and while you’re greedily sucking me off, like a babe suckling on its mother’s tit, that’s when you’ll understand that i own your ass.”

amikor megláttam fényképen a brutálisan izmos kopasz fehér bácsit, arra gondoltam, hogy na, ő lesz a sorozat emblematikus alakja, de ahhoz sajnos nem használták ki a karakterét. mert oké, hogy a mai részben hozta a tőle elvárt brutált, de a példa-statuálással le is zártuk a történetét sajnos. a lényeg úgyis az, hogy eljött az ideje, hogy a börtön-múlttal foglalkozzunk hosszasabban. ez kell, hogy hősünket jobban megértsük, plusz hozták a szokásos izmozós börtön-udvar feelinget, amit (nézőként) mindig jó átélni. el is sikkadt kicsit a sok nagyszerű múlt-jelenet mellett a jelen, a ’felbukkan valaki a múltból’ témán kívül csak jövő-megágyazás folyt. aztán hamarosan majd aratunk. (+03.31.)

„it’s some motherfucking wild west stuff in here.”

nem elég, hogy múltkor belengették a neonácikat, most itt van a környékbeli samcrow is, hogy okozzon némi zűrt és zavart. de igazából a motoros faszkalapok csak ürügy arra, hogy foglalkozzunk az eddig kicsit hanyagolt sheriff-helyettes bagázzsal. elsősorban a hölgytaggal, aki most ígéretes alapot kapott a drámájával a későbbi építkezéshez. ami még nagyon tetszett, az a hatalmi centrumok bemutatása volt -egyetlen jelenetbe, egyetlen nagyterembe sűrítve. ahogy az ifjú polgármester küszködik, ahogy mr.proctor az ujjai köré csavarja az embereket, ahogy a sheriff erőfölénnyel kioszt, tanítani való. azon már nem lepődünk meg, hogy ma is volt bunyó, csak ezúttal noir-os és/vagy képregényes színezetet kapott az esőtől. (+03.29.)

„you’re still the same reckless thrill junkie you were 15 years ago.”

szegény operatőrök, mit futkoshattak, hogy felvegyék az epizódot. szegény hősünk, megint kapott néhány pofont. szegény ivana, végig szexiskedte és pucérkodta a részt. csak mi nem vagyunk szegények, hogy nézhetjük a show-t. az elemi ösztönökre hatnak, valószínűleg ezért olyan jó. felizgatnak, szájbavernek, és olyan kanyarokat raknak bele, amitől igencsak felvonom a szemem, és ez nagy szó az olyan film- és sorozat-falónál, mint én. és ha belegondolok, hogy még mindig csak alapoznak meg a felszínt kapirgálják, nyamm. éljen az alantas művészet. (+03.28.)

„sometimes laws need to be bent or broken for the greater good.”

a hős lovag sosem hagyhatja, hogy nők ártatlanságán folt eshessen. de még a börtöntöltelék sem. wow, az a bunyó a végén! amikor minden ütés, minden csont-roppanás neked fáj... apropó, börtön, kezdik pedzegetni azt a múlt szálat is, igaz, még csak kép-töredékekben, de gondolom majd összeáll szépen az a szál is. ahogy a többit is ügyesen szövögetik, kezdenek terebélyesedni a családok (hopp, ő az apja! juj, ő a nagybátya! ilyen relevációk sorban...). továbbra is alapoznak, de ha ezt ilyen ízesen tudják véghezvinni, hát üsse kutya. (+03.27.)

„i don’t shit where i sleep, mr. hanson. you, on the other hand, have just taken a steaming dump right in the middle of my fucking bed.”

óvatosan kezdjük a mártózást a kisvárosi mindennapokba, egy kis redneck bosszú-kísérlet, apró gonosz keménykedés, és sok bohó és bolond fiatal meg drog-dolgok. reméljük ezzel le is térítettük a tipikus tinédzser ösvényről a kiscsajt, mert valljuk be, egy szívdobbanásnyi időre sem tudtam sajnálni a rossz drogtól bekómált idiótákat. (technika: talán most helyén volt a dv kamera használata, majdnem sikerült is szétkapni a szemem, rohadékok.) az nem baj, ha megfontoltan lépkedünk csak előre, legyen bunyó, amish-cicik, cool főhős, oszt’ rendben leszünk. (+03.17.)

„this is what you call in the bible a ’clusterfuck of epic proportions’.”

én teljesen megértem, hogy alan ball megunta a déli akcentust, a természetfeletti túlzásokat, a rajongói elvárásokat, a megkötéseket. mondjuk olyan nagyon messzire nem ment, csak egy másik kisvárosba, új csöcsök felé. túl sokat nem lehet mondani, így az első rész után, még annál is kevesebb kapaszkodót kaptunk, ami egy átlagos pilot-ban megszokott -ígéretes karakter-kezdemények, biztató történet-csírák, és működő hangulat (greg yaitanes is szabadon engedhette magát a house után). ahogy vártam, jó kezdet, ami az alapozáson kívül nem sokat adott, de azt vastagon. alan, vezess minket sötétségbe! (ivana milicevic milyen bátor lett, ejj!) (+03.16.)