soroló

„it’s part of our tradition, to do with seder, right, that in order to make it good with god to kill a king, we have to carry out the korban pesach. that is the ritual sacrifice of the passover goat.”

még el sem feküdtem, épp a párnát helyezgettem a fejem mögött, amikor az írók egy kurva nagyot csaptak a térdemre. és a kőkemény kezdés után szinte sértő volt, hogy tommy enyelgését kell néznünk, miközben üvöltenénk rá, hogy rohanjon vissza rendet tenni, mert marha nagy a gáz... de aztán gyorsan észbekaptak, és hősünk pikkpakk birmigham-ben termett, igaz, hogy az epizódra a későbbiekben is ez a kettős kilengés volt a jellemző. volt még olyan esemény, amire az embernek kikerekedett a szeme, és ökölbe szorult a keze (effektíve mr.campbell minden felbukkanása ebbe a kategóriába tartozik), és ezeket ellensúlyozták tommy szívzűrjeivel, ahogy egyre gubancolódik bele egy háromszög száraiba. de annak örülök, hogy csak kicsit mártózik meg az érzésekben, mert azért nem az a fajta, aki hagyja magát, hogy tönkretegyék vagy hovatovább eltegyék láb alól. ezzel a shelby-vel nem ildomos baszakodni. ($02.24.)

„you want to fuck me, mrs.carleton?”

érdekes látni a szesztilalmas kereskedést a másik oldalról -igaz, hogy a boardwalk-ban is átruccantunk az óhazába, de itt is tanulhatunk arról a furcsa időszakról, amikor politikusok azt hitték, hogy elvehetik többmillió ember mindennapi szükségletét. és ezzel az olyan simlis emberek, mint a shelby-k nagyon jól járhattak. mert nagy a szája tommy-nak, hogy mennyire legálissá akarja tenni az üzletet, de ahol több pénzt szimatol, ott azért belefér némi szürke-gazdaság is... bár jó lenne, ha nem a farka után kezdene menni újra, mert ha nem figyel, jó nagy szar lesz a londoni palacsintában, a háta mögött köttetnek szövetséget. talán túlságosan vakmerőek lettek, vagyis elsősorban az lesz a baj, hogy a teljesen kontroll-vesztett arthur-t külde oda (azért köszönjük a ciciket haver!). de azért otthon is zajlik az élet, az új családtag szép lassan megtanulhatja, mit is jelent a shelby név a környéken. ($02.18.)

„you’re young, so you think what we do is all right. it’s not all right.”

nem gondoltam volna, hogy egy női énekkel előadott red right hand fenyyegetőbb lehet, mint a nick cave-es eredeti, de így lett -és akkor még nem beszéltünk a punk-osan felgyorsított verzióról... polly előkerült gyermekében nem a nő anyaszerepbe kerülése az érdekes, hanem hogy a kölyök hogy lesz beavatva a shelby-biszniszbe, izgalmas lesz, hogy egy újabb nemzedék lép be a porondra (ezt egészítette ki, hogy tommy-ék egy zöldfülűt használtak csalinak a börtönben, akit aztán jól ki is véreztettek, mint ahogy disznóölésen szokás a napi áldozatot). ma is szépen leosztották a nagyjeleneteket a színészek között (mind noah taylor, mind tom hardy, mind sam neil, mind paul anderson tombolhattak egyet) -cilian murphy-nek nincs szüksége ilyenre, elég csak néznie, máris megvan a szuggesztív jelenléte. vajon a legális üzelmeket megint egy végzet asszonya fogja tönkretenni...? ($02.16.)

„well rum’s for fun and fucking, innit? so, whisky, now that... that is for business.”

tommy visszatér a sírból, nagyobb a szíve, mint valaha, és vág az esze, mint a beretva (kacsint)... de komolyan, ez a srác elpusztíthatatlan, és igazából elgondolkozik az ember, hogy miért is csinálja -pénze már van, kivívott már kellő tiszteletet birmingham utcáin, megkaphat bármit és bárkit. mi hatja tehát, hogy veszélyes manőverekbe kezdjen? hogy a sebészetről egyenesen egy zugfőző zsidóhoz utazzon üzletet kötni? mert ezt nem lehet a háborús traumával vagy a család-főséggel magyarázni, mint a többi tettét. érdekes egy figura, annyi szent. (ha már a poszttraumás stressz és a család jött elő, arthur és polly kaptak megint egy kis drámai rivalda-fényt.) (azt meg sosem értettem, hogy a gengszter-világban miért van mindig két rivális banda két erős főnökkel, ez mennyire táplálkozhat a valóságból, és mennyire a hatás fokozására találták ki az írók/filmesek...? egyébként megérkezett tom hardy is végre, és úgy tűnik, meglehetősen egyedi rosszfiút fog formálni.) ($02.12.)

„it’s going to be dangerous to be a shelby in london for a while.”

ezek az angol írók szeretnek időt ugratni két évad között, és nem is olyan rossz módszer ez, hogy érdekessé tegyék a nyitányt. itt is kihagytunk pár lépcsőfokot a shelby limited felemelkedésében, ami talán azért nem baj, mert így egyből a lényegre térhetünk, az egyik legveszélyesebb lépcsőfokra készülünk rálépni, olyan szintre, ahol már minden mozdulat életveszélyes. valamiért az angol sorozatokban a színészek sem szeretnek huzamosabb ideig tartózkodni, vagy nem tudok más magyarázatot arra, hogy freddie-t ily’ hamar a szocialista mennyországba kellett küldeni. és azt gondoltam, hogy sam neil-től is elköszönünk, az új tétek mellé új gonosz is jár -ez utóbbit meg is kaptuk, de a kiállhatatlan zsaru is maradt, új funkcióban. ez egy modern sorozat, így a nőkre is (majdnem) annyi idő jut, mint a férfiakra, ezt most még elsősorban polly hálálja meg, de például kíváncsi leszek a kurvából átképzett titkárnő történetére is. mondanám, hogy jól szórakoztam (mint egyszeri kemény-legény a puccos jazz-klubban), de a végével túlságosan elvették a kedvemet -sötét lesz az ég birmigham felett... ($01.28.)

„dear lord, make this day pass well. let none get hurt and make them that do not shelbys.”

pont, mint a pilot elején, a hajnal a kínai negyedben talált minket, csak most nem tommy érkezik a mosodához, hanem a felügyelő, hogy végképp alámerüljön a sötétségbe. lassan ébred a város is, ott van a levegőben a puskapor szaga, aztán hamar meg is tudjuk, hogy tényleg közeleg a baj. nem könnyű megúszni a gengszter-létet sérülések nélkül. röpülnek a golyók, elárulnak a nők, sebek kívül, sebek belül. amikor megállt a két csapat egymással szemben, cool módon egymásra tartva a fegyvereket (nagyszerű zenével támogatva), akkor bevillant, hogy én hogy oldanám fel ezt a konfliktust, ha ez az én történetem lenne. és majdnem az is történt, ami az én ínyemnek megfelelő, bár azt gondolhatjátok, hogy én gyereket nem írtam volna bele... fináléhoz mérten eljutottunk néhány fontos lépcsőfokra, a shelby ltd szintet léphet a bukmékerkedésben, de a szerelmi szálat fátyolosan lebegősre hagyták. pedig az milyen tökös lett volna, ha oda is kiteszik határozottan a pontot, mindenki ujjal mutogatna, hogy itt a példa, hogy nem kell rétestésztává húzni a romantikát... (huh, viszont mennyire kellett a ’love is blindness’ a végére...) ($01.15.)

kezdünk kicsit túltelítve lenni a huszadik század elején játszódó sorozatokból, kell valami plusz, amivel ki lehet tűnni a tömegből -itt két egyértelmű utat választottak: a modern zenék emblematikussá tették a hangulatot, valamint bivalyerős színész-csapat vállára helyezték a terhet. és ezek jó döntésnek bizonyultak, ha az ember visszagondol erre az évadra, akkor a cool-sága fog eszébe jutni, hogy nem volt szépelgő, nem csipkekesztyűben fogta meg az urak péniszét, hanem szívesen mártózott meg a koszban (jó döntésnek bizonyult részemről, hogy párhuzamosan néztem a downton-nal, a kontraszt még jobban kihozta az előnyeit). és szívesen követtem a cillian murphy által vezetett csapatot ebbe a világba (fura belegondolni, hogy az itt keménykedő színész ugyanaz, aki tökéletesen hozta a meleg karaktert az egyik kedvenc filmemben, a ’reggeli a plútón’-ban). de mit adtak még a rómaiak...? szóval ezeken az extra faktorokon kívül miben volt másabb ez a történet, mint a szokásos gengszter-miliőben játszódó alkotások? hát igazából nem nagyon tért el azoknak a dramaturgiájától, karakter-típusaitól. ezért van az, hogy csak ’tetszett’-et tudok adni. sajnálom. a következő évad előtt ledöntök néhány whiskey-sör kombót, hogy szebbnek lássam az összképet...

„i’m an old man, and my heart’s a battered vessel. but within there still beats the fluttering pulse of a dream ’the shelby casino and hotel’...”

szegény tommy flanagan már olyan idős, hogy apa-szerepbe kényszerül...? és ahogy azok a szülők szokták, akik el- és feltűnnek a családjuk életében, jól felkavarta az érzelmeket. mert mindig lesznek olyanok, akik a múlt sérelmei miatt elutasítják a hirtelen jött közeledést, míg a többiekben felpislákol valami remény, hogy talán most más lesz. de sosem lesz más, itt is ez a keserű tanulság... de ezen kívül is dúltak az érzelmek az epizódban, a szöszi mindenkinek a szívét megdobogtatja, csak hogy az ilyen fellángolások után szoktak jönni az összetörések. a zsaru már megtapasztalhatta ezt, tommy-nak viszont még hátravan a keserű pirula. és érdekes, hogy mi tudunk mindent a nőszemélyről, mégis mosolyogva nézzük, ahogy egymásba gabalyodnak szerencsétlen hősünkkel. fura, hogy itt lezárult a fegyveres szál, és személyes háborúvá változtatják az utolsó epizódot -de van benne ráció. ($01.14.)

„a cut-throat gangster with a secretary.”

az epizód nagyrészében arra koncentráltunk, ami összetartja az egész showt -tommy shelby-re. minden fontosabb szálból találkozott valakivel hősünk, élvezet nézni, ahogy próbál lavírozni ebben a mocsokban, amit birmingham-nek hívnak. de persze nem egyszerű még egy olyan nagyrabecsült embernek sem, mint ő. mert van olyan ügy, amihez elég egy kézfogás (vagy írjak inkább kézfogót...?), de vannak olyan veszett emberek, akikkel képtelenség tisztességesen szót érteni, még ha külsőleg a (törvény szerinti) jó oldalon is állnak. mert belülről rohadnak. aztán persze az epizód második felében már a többiek is nagyobb szót kaptak. fura, de a rész végét nézhetjük úgy is, mint egy kurva királydrámát, amikor a fiatalok feje felett elrendeznek egy házasságot, amikor egy kis napfényes boldogságot engednek be, mielőtt a felhők teljes sötétségbe borítanák a színpadot. de hogyan is élhetnének boldogan ebben a koszfészekben, amikor ennyi közöttük a patkány...? ($01.13.)

„everybody’s a whore, grace. we just sell different parts of ourselves.”

van, amikor a jó szándék nem sokat segít. hiába akarja hősünk békében és csendesen intézni a családi problémát, nem hallgatnak rá. hiába szeretne legális bizniszt, ha ehhez faszfejekkel kell üzletelnie. és közben egyre gyűlnek az ellenségek, akár önhibáján kívül is (lásd: az ira bepipulásának szerencsétlen esetét). vicces, hogy két epizódon át készülünk a lóversenyre, aztán egy fia lovat sem láttunk a verseny ideje alatt. de nem bánja az ember, jó helyettesítő volt cillian murphy tánctudása és annabelle wallis szépsége. minden baljós háttér-történet ellenére nagyon jó páros kezd kialakulni belőlük. btw, fokozatosan fedik fel a világháborúban átélt borzalmakat is, ahogy tisztul a kép, úgy szörnyülködik el az egyszeri néző. ($01.08.)

„it’s thomas shelby against the whole bloody world, right?”

(érdekes párhuzamra leltem abban, hogy mostanság sokszor hallgatom jack white különböző inkarnációit, és erre most egy általam nézett sorozat epizódjait is telepakolják az ő zenéivel...) elérkeztünk az un. ’kóstolgatás’ időszakába, amikor a különböző felek bepróbálkoznak egymásnál, hogy lássák, ki meddig mer elmenni. egy zsaru mit csinálna, ha nem az egyszerű népet vegzálná, de hősünk megfelelő válaszlépéseket tesz, fitogtatja a hatalmát a városban, és a sütnivalóját a fejében. de bekopogtat egy profi buki is, és nem meglepő módon tommy-nak vele szemben is van egy terve. az viszont jól látszik, hogy hiába van nagyon is helyén az esze, a szíve lesz a gyenge pontja -a múltbéli sebek nem gyógyulnak, a szép nők felpuhítják, és a családja védelmezéséért mindent megtenne, és ezek nem azok az értékek, amiket keményebbé tesznek egy gengsztert. (mostanában figyelem magam, hogy hogyan reagálok egy-egy felbukkanó terhes-szálra, és elrettenve tapasztalom, hogy egyre kevésbé zavarnak...) ($01.07.)

„what kind of a list would have the name of a communist and the name of a bookmaker side-by-side?”

kezdjük valami stílusossal -cillian murphy, egy lovon, sáros utcákon, nick cave-re... (érdekes dolog ez az anakronisztikus zeneválasztás, nem mindig működik a történelmi sorozatokban, de vannak ihletett pillanatok. ez az egyik.) óhatatlan, hogy elsőre az amerikai nagy testvérhez akarjuk hasonlítani a sorozatot (a boardwalk-ra gondolok), és egyből látszik a legnagyobb különbség -angliában járunk... azaz minden sokkal sötétebb, lepukkantabb, veszélyesebb, sehol a felső tízezer dekadenciája. de az az igazság, hogy jól áll a sorozatnak ez a kosz-réteg, a sikátorok bűze, a világháború okozta mélyebb seb. nem sietünk sehova, komótosan mutatják be a karaktereket, a motivációikat, kihasználva a sorozatos formátum egyik nagy előnyét. az ember elsősorban cillian murphy miatt kapja fel a fejét, de a többiek is ismerősek innen/onnan, karakteres arcok, imádnivaló akcentussal. láthatóan nem csak a bökővel akarnak keményen bánni, hanem mélyebb vágásokat is ejtünk majd a társadalmi problémákon. és ez így van rendjén. ($01.05.)

„flying saucer, maybe, they were quite fashionable in the ’50s. bit like bobby socks and hair cream.”

nem a legjobb időpontot választotta a doktor, hogy amerikába látogasson, a hidegháború leghidegebb pontját, amikor igen magasra szökött az idegen-gyűlölet. igaz, azokat az idegeneket kevésbé utálják, akiktől segítséget várnak, hogy elpusztítsák a vörösöket... jó kis katyvasz volt ez, roswell plusz western-hangulat. tetszett, hogy figyeltek arra, hogy a hajó pont olyan volt, mint sarahjane-éknél. és még egy rajzfilmbe is lehet űrlény-drámát rakni... ha már szóba került, hogy rajzfilm, az ember öt évad clone wars után már könnyen lenyeli a kissé sprőd digitális stílust - tennant bácsi hangja meg a sztori átsegített (btw, milyen cukik, hogy a kedvesével együtt adták a hangjukat). ja, meg a viccesen megrajzolt haj... (+09.10.)

„#cheggersplayscock”

most legyek mérges ricky-ékre, hogy második évad helyett csak egy lezáró epizódot kaptunk? kicsit az is vagyok, de inkább vegyük át warwick-tól a pozitív szemléletet, és nézzük meg, mi volt ma is nagyon jó. örültem, hogy a három öreg ilyen hangsúlyos volt, hogy val kilmert is sikerült leszervezni némi ökörködésre, hogy jártunk egy körtáncot a willow 2 körül, hogy azért csepegett bele némi dráma is. talán csak az volt a furcsa, hogy így a végére visszavettek warwick arcából, egy fokkal szerethetőbbé akarták tenni? szerettük mi korábban is. nem fogok külön értékelést adni, ez a rész pont olyan zseniális volt, mint az eddigiek, egy fikarcnyit sem változtatott az évad végén gondoltakon. hiányozni fogsz cheryl... (+04.15.)

„you put that in my wife?!”

klasszik finálé. kifuttatják a magánéleti szálakat, az érzelmeket helyezve a humor elé, aztán jöhet a káosz. valahol érzed a lezárást, de azért jó pár szál a levegőben lóg, ezért is muszáj az égiekhez fohászkodni, hogy a share-eket, rating-eket, poll-okat nem figyelembe véve könyörüljön a csatorna vezetősége. matt lebanc nem lehet munkanélküli! (**07.17.)

csak dicsérni lehet az írókat az egész évados teljesítményért. egységesebb lett az összkép, jobb volt a humor/dráma arány, gördülékenyebben haladtak a szálak, mélyebben merültünk a sorozat-készítés mocsarába, a network-ök gusztustalan mindennapjaiba, a kapcsolati háló is működőképesebb volt. a színészek már tavaly is hozták a kötelezőt, az új arcokat (titkárnő, zaklató) is jól eltalálták. végig nagyon szórakoztató volt, végig nagyon szerethető volt, végig tetszett, sok pirosponttal.

„darling, don’t worry! she’s not a maniac any more, i fucked it out of her!”

következmények. ha megdugtad a mániákus kiscsajt, akkor a volt feleséged úgyis megtudja. ha elengedted randizni a különélő feleséged, akkor ne csodálkozz, ha megkattansz. ha elmész a második randira, tuti csók lesz a vége. ha hülye fejjel nem fedezted fel az értéket a beszélő kutyás sorozatban, ne csodálkozz, ha új munka után kell nézned. ha episodes-ot nézel, jól fogsz szórakozni. (**07.17.)

„fat fuck!”

hány kilót is dob rád a kamera? és a zugevés...? jól elpoénkodunk az újabb problémán (matt és az elhízás -gyengébbek kedvéért), amikor is hirtelen drámába fordítjuk át, és valahol átérezhető a sztárság árnyoldala -az öregedés, a test változása. de aki volt már rémes randin, az beverly helyébe is bele tudja magát képzelni. nevettünk, szomorkodtunk, kompletten. (**07.17.)

„i’ve missed you, you fucker!”

bedobnak ma is mindent a szórakoztatásunkért. bár james purefoy csak egy pillanatra nézett be, remélem előkerül még. de jól végig vitték a 'friends' vendégszereplő poént is -igaz, én már a vége előtt sejtettem, ki lesz a meglepi, be is jött a dolog, de sebaj, neki is örültünk, még ha az ő haja is őszbe fordult már... szerettem nagyon a két angol intim párbeszédét is, kár, hogy drámába fordult a vége. (és végre voltak cicik is –de még milyenek!) (**07.16.)

„you’ve ruined my life! you stupid, cock-sucking, fucking fuck!”

továbbra is hálivúd árnyas oldalán járunk, küzdünk a zaklatóval, tönkremennek az arc-implantátumok (wtf? hogy mit ki nem találnak...), és folyton problémákba ütközünk, hogy működtessük a tikos szerelmi viszonyainkat. a hónap hőse kitüntető címet adományoznám sean-nak, aki elviselte a csúnya ámde érzéketlen szájjal kielégítést. (**07.16.)

„it’s coming from the network.”

...és akkor a csatorna vezetőssége közbeszól... kapaszkodnak erősen a számokba, mutatókba, kutatásokba, és változtatnak. a következmény persze mindig ugyanaz: ami nem működött, az még kevésbé fog, amit nem szerettek a nézők, azt megutálják. láttunk már elég ilyet, mi junkie-k, köszönjük, hogy ezt belülről is végigélhettük. és örülök, hogy a főhősök reakciói sokkal inkább jönnek az érzelmeikből, mint a hideg anyagi kalkulációkból. (**07.14.)

„do you think if you died the other ’friends’ would come to your funeral?”

hollywood-ban már meghalni sem lehet nyugodtan... komoly logisztikát igényel a temetés, kötelező megjelenni, mit kell adni, mit kell felvenni, mennyit kell sírni -és akkor jön egy sürgős telefonhívás egy színész ügynökétől... persze a kapcsolatokat is boncolgattunk, szoptunk, nevettünk sokat... (**07.14.)

„all right, it did get a little blowy and fucky, but totally hands free.”

hát ez most végig rötyögős volt, sehol a slopmore slump. először sean hozta magát -dugás utáni státuszokkal, aztán jött a pilot-brainstorming, a pofákat vágó nénivel a szövegkönyv-átbeszélés, a szextől remegő fejű bubble-head babák, satöbbi. jó, hogy sok mindenre jut idő, nem csak beállítják a középpontba matt-et, és felvétel! (a borzasztó beszélő kutyás sorozatnál simán csak a silány network sitcomokat figurázzák, vagy odacsapnak a wilfred-nek is...?) (**07.11.)

„no one cares about tv reviews. they hated most of the crap we’ve got on the air and people still watch it.”

vajon kinövi-e sorozat, hogy csak arról híres, hogy matt leblanc matt lebanc-ot játsza...? ugrottunk négy hónapot a finálé óta, és örömmel konstatáltam, hogy nem rágják a szánkba a változásokat, szép fokozatosan vezetnek rá a megújult kapcsolat-dinamikára. emellé jön a bennfentesség, rating-ek, demo-k, apró osztások a sitcom-oknak, network-öknek, huszonévesen tiniket játszóknak. perverz vagy sem, de a szex-poénok feküdtek a legjobban. jó kezdet, de aztán maradjon a színvonal, mert elkapcsolok! (**07.10.)

„sting, grassing me up. you’re not actually in the police, you know.”

fináléba mindig kell event! most jótékonykodási vacsit kaptunk, nagyon csinoska sophie ellis-bextor-ral, stinggel meg a lantjával (és az eddigiekhez képest meglepően sok ricky-vel). fináléhoz mérten lezártuk az anyagi ügyeket, warwick talán elérte a mélypontot, innen a komód-fiókból már csak felfelé vezet az út. de ahhoz visszább kéne venni az arcból, és jobb emberré válni, de akkor min fogunk röhögni...? (*12.22.)

ricky és stephen megint megcsináltak... valahogy ezekkel az insider, áldokus, kamerába-nézős cuccokkal mindig le lehet venni a lábamról... tisztában vagyok vele, hogy mások miket látnak hibának, hogy túl sok a pofáraesős poén, hogy nehéz megkedvelni egy olyan főhőst, akinek magasabb az egója, mint ő maga, és valljuk be, legtöbbször istentelenül pofánbasznád, ha megszólal... én mondjuk (így tv-s keretek között) bírom az arcoskodást. arról már nem is beszélve, hogy a sztárok még mindig sorban állnak rickynél egy kis szopásért... nagyontetszett. a johnnydepp-es rész meg az év legjobb vígjátéka címet simán viszi. találkozunk 2013-ban, ehhhh…

„leg hug.”

sikerült beszervezni a szórakoztató-ipar egyik legmagasabb csaját (cat deeley), gratulálok ricky... de itt voltak a bbc öregjei is, akik szerencsére nem szaroztak (öngyilkosság és maszturbáció). de a showt kétségtelenül a könyvelő és a titkárnő lopják, már miattuk érdemes volt kitalálni és prezentálni a sorozatot... (*12.18.)

„psychic housekeeper”

szépen összefűzték a szálakat, a spirituális útkeresést (mindenféle vallás megkapta a magáét, remélem a katolikusok perelni fognak a pedofilozásért...), meg a csajozást. és amikor azt hiszed, végre kapnál valami cuki romantikusságot, akkor persze warwick túlreagál, és elbassza... egyébként tipikus nézői reakció lett a ’warwick fogd be, ne mondd tovább, kérlek neeee’ zsolozsmázása... (*12.15.)