soroló

„this is unfinished business.”

két dolog könnyen meg tudja nehezíteni az életed: egy átgondolatlan cselekedet és a családi kötelékek. új értelmet nyert az ’úgy szeretlek majd megöllek’ mondás is. tényleg úgy néz ki, hogy mindig történik valami a városban, mióta hősünk betette a lábát. nekünk ez jó. mára túszmentés jutott, amit nem nehéz jól csinálni, kell néhány idióta, egy csapat megrettent szerencsétlen, akik között persze van fontos karakter is, tehetetlen rendfenntartó szervek és egy tökös pasi, aki nem rest szarrá lőni az idiótákat. nehezebb ügy már, hogy igazi feszültséggel teljen meg a rész, de itt ezzel sem volt probléma, jól egymásra épültek a különböző veszély-szituációk. ja, azt hitted, ma nem lesz összecsapás? naiv... (+04.03.)

„...and while you’re greedily sucking me off, like a babe suckling on its mother’s tit, that’s when you’ll understand that i own your ass.”

amikor megláttam fényképen a brutálisan izmos kopasz fehér bácsit, arra gondoltam, hogy na, ő lesz a sorozat emblematikus alakja, de ahhoz sajnos nem használták ki a karakterét. mert oké, hogy a mai részben hozta a tőle elvárt brutált, de a példa-statuálással le is zártuk a történetét sajnos. a lényeg úgyis az, hogy eljött az ideje, hogy a börtön-múlttal foglalkozzunk hosszasabban. ez kell, hogy hősünket jobban megértsük, plusz hozták a szokásos izmozós börtön-udvar feelinget, amit (nézőként) mindig jó átélni. el is sikkadt kicsit a sok nagyszerű múlt-jelenet mellett a jelen, a ’felbukkan valaki a múltból’ témán kívül csak jövő-megágyazás folyt. aztán hamarosan majd aratunk. (+03.31.)

„it’s some motherfucking wild west stuff in here.”

nem elég, hogy múltkor belengették a neonácikat, most itt van a környékbeli samcrow is, hogy okozzon némi zűrt és zavart. de igazából a motoros faszkalapok csak ürügy arra, hogy foglalkozzunk az eddig kicsit hanyagolt sheriff-helyettes bagázzsal. elsősorban a hölgytaggal, aki most ígéretes alapot kapott a drámájával a későbbi építkezéshez. ami még nagyon tetszett, az a hatalmi centrumok bemutatása volt -egyetlen jelenetbe, egyetlen nagyterembe sűrítve. ahogy az ifjú polgármester küszködik, ahogy mr.proctor az ujjai köré csavarja az embereket, ahogy a sheriff erőfölénnyel kioszt, tanítani való. azon már nem lepődünk meg, hogy ma is volt bunyó, csak ezúttal noir-os és/vagy képregényes színezetet kapott az esőtől. (+03.29.)

„you’re still the same reckless thrill junkie you were 15 years ago.”

szegény operatőrök, mit futkoshattak, hogy felvegyék az epizódot. szegény hősünk, megint kapott néhány pofont. szegény ivana, végig szexiskedte és pucérkodta a részt. csak mi nem vagyunk szegények, hogy nézhetjük a show-t. az elemi ösztönökre hatnak, valószínűleg ezért olyan jó. felizgatnak, szájbavernek, és olyan kanyarokat raknak bele, amitől igencsak felvonom a szemem, és ez nagy szó az olyan film- és sorozat-falónál, mint én. és ha belegondolok, hogy még mindig csak alapoznak meg a felszínt kapirgálják, nyamm. éljen az alantas művészet. (+03.28.)

„sometimes laws need to be bent or broken for the greater good.”

a hős lovag sosem hagyhatja, hogy nők ártatlanságán folt eshessen. de még a börtöntöltelék sem. wow, az a bunyó a végén! amikor minden ütés, minden csont-roppanás neked fáj... apropó, börtön, kezdik pedzegetni azt a múlt szálat is, igaz, még csak kép-töredékekben, de gondolom majd összeáll szépen az a szál is. ahogy a többit is ügyesen szövögetik, kezdenek terebélyesedni a családok (hopp, ő az apja! juj, ő a nagybátya! ilyen relevációk sorban...). továbbra is alapoznak, de ha ezt ilyen ízesen tudják véghezvinni, hát üsse kutya. (+03.27.)

„i don’t shit where i sleep, mr. hanson. you, on the other hand, have just taken a steaming dump right in the middle of my fucking bed.”

óvatosan kezdjük a mártózást a kisvárosi mindennapokba, egy kis redneck bosszú-kísérlet, apró gonosz keménykedés, és sok bohó és bolond fiatal meg drog-dolgok. reméljük ezzel le is térítettük a tipikus tinédzser ösvényről a kiscsajt, mert valljuk be, egy szívdobbanásnyi időre sem tudtam sajnálni a rossz drogtól bekómált idiótákat. (technika: talán most helyén volt a dv kamera használata, majdnem sikerült is szétkapni a szemem, rohadékok.) az nem baj, ha megfontoltan lépkedünk csak előre, legyen bunyó, amish-cicik, cool főhős, oszt’ rendben leszünk. (+03.17.)

„this is what you call in the bible a ’clusterfuck of epic proportions’.”

én teljesen megértem, hogy alan ball megunta a déli akcentust, a természetfeletti túlzásokat, a rajongói elvárásokat, a megkötéseket. mondjuk olyan nagyon messzire nem ment, csak egy másik kisvárosba, új csöcsök felé. túl sokat nem lehet mondani, így az első rész után, még annál is kevesebb kapaszkodót kaptunk, ami egy átlagos pilot-ban megszokott -ígéretes karakter-kezdemények, biztató történet-csírák, és működő hangulat (greg yaitanes is szabadon engedhette magát a house után). ahogy vártam, jó kezdet, ami az alapozáson kívül nem sokat adott, de azt vastagon. alan, vezess minket sötétségbe! (ivana milicevic milyen bátor lett, ejj!) (+03.16.)

„if you want to beat some kind of confession out of me, you’re gonna wait until there are no more terrorists running around. with chemical bombs stitched inside their fucking bodies!”

...és budapest végre levette álarcait, önmaga lehetett, megmutathatta önön valóságát... tök jó, hogy ismerős helyszíneken rohangálnak hőseink, de ugyanakkor fura módon ki is zökkenti az embert, hisz’ ő maga is izzadt már eleget abban a villamosnak becézett szardíniás dobozban. egyébként fináléhoz méltó nagyszabást kaptunk, kötelező vezér-áldozattal. árpa attilának meg piszok jó ügynöke lehet. kicsit kölcsönadhatná az országimázs központnak is, hátha kishazánk karrierjét is fellendítené... (**11.12.)

emlékszem, féltem attól, hogy az amerikaiak majd belerondítanak a pénzükkel az angol minőségbe, de igazság szerint jócskán javítottak az alapanyagon. pörgősebb, humorosabb, szexibb lett, amit mosolyogva töm magába az ember, akár nagyobb dózisban is. leírtam már párszor az elmúlt hetekben, hogy nem az eszéért szeretjük a showt, nem bizony. de van ezer más előnye, ami miatt meg nagyon is. tetszett.

„one thing this place has plenty of, it’s potential suicide bombers.”

tetszik, hogy a készítők hallgattak a magyar szakikra, hiteles lett a csecsenföldi rész is -igaz, csak néhány lelakott tömbház meg egy-két lada niva kellett hozzá. de mondhatjuk azt is, hogy tudják, hogy az m3-ason kell kerepes felé menni. erőteljesen köszönthetjük a főszálat, így az év vége felé kellett már. két robbantás között meg lehet elmélkedni, hogy megéri-e két lábon járó gyilkológépnek lenni, vagy jobb lenne-e inkább a pelenka hadműveletet választani oké, másnak az a problémája, hogy a főnöknéni biztosítja számára a napi punci-betevőt... (**11.12.)

„everyone knows what happens to girls who are taken by hasani. they are raped, then addicted to heroin, then sold off to be slaves.”

mit meg nem tesz az ember egy különleges nőért -árkon, bokron, aknamezőn át, leküzdve minden akadályt. a rosszfiúkhoz érve meg jöhet az egyszemélyes hadsereg üzemmód. túl sok meglepetéssel ez a rész sem szolgált, mégis jóízűen nézzük. a magyarság-tudatom meg az ikarus-szal lett teljes. (**11.12.)

„rough guide to kosovo.”

helyszínt váltottunk, végre áthurcolkodott a stáb kishazánkba. ez mondjuk jelenleg még nem nagyon látszik, legalábbis a jellegtelen erdőről, tisztásról, lepukkant gyárépületről nehéz lenne bármit is bizonyosan állítani. bezzeg annak kurvára megörültem, hogy nem kell a csütörtöki terápiáig várnom, hogy nagy zsoltit láthassam (jó, persze, ki számolja, hogy kábé három percet és két mondatot kapott...). így európával most mellőzük az egzotikumot, az érzés viszont ugyanaz maradt. gonosz terroristák keménykednek, heroint gyártanak, van árulás, van lövöldözés, vigyorgós egysorosok és indokolatlan csöcsök. helyes. (**11.12.)

„redemption costs.”

mindenki a szőke nőt akarja. de van egy, akinek mindig bűntudata van a szőke nők miatt... ma sem kímélték sem az embert sem a felszerelést, ment a kommandózás, lőttek, robbantottak, ahogy kell. eredetiséget úgysem várok el továbbra sem. apróbb botlásokat meg mindig megbocsátok -nem várom meg a halálomat... (fáj a szemem, attól lettem morcos, bocs minden fan-től...) (**11.01.)

„humanitarian ransom business”

maradtunk afrikában, de a szitu új, jobban a helyi viszonyokhoz adaptálták a sztorit. úgyhogy a helyi rosszarcú galeri fegyverekkel hadonászik, szőke doktornőket rabolnak el, mercedes-szel szállítják a csirkéket. én, az átívelés-buzi, egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó-e, ha minden duplarész kiemelt fontosságú arcát a nagyon gonosz arabhoz kötjük, mert talán kicsit megerőszakoltnak tűnik a dolog. viszont örülök, hogy megint sikerült minőségi vendégszereplőket hívni, éljen iain glen, éljen adewale. (**11.01.)

„pleasure and pain. that’s me.”

ha két bomba is akad egy epizódban, azért legalább az egyiknek muszáj halált okoznia. és inkább scott őrmester kurvaanyázásait hallgatjuk szívesen továbbra is, szóval jó választás volt... plusz így némiképp kifizetődött a sok apró lélek-vájkálás (amiből nem mellesleg a sötét oldalnak is kijutott). lezártunk egy újabb küldetést, mehetünk új országba, göngyölhetjük tovább a nagy összeesküvés szálait. akár most azonnal, jól eteti magát a sorozat. (**11.01.)

„i’m just wondering whether you’re going to fuck me or kill me.”

jó ízléssel megáldott terroristák ezek, dél-afrika szép és jó helyszín, ki is használják az operatőr és a rendező, vannak lenyűgöző tájképek és lepukkant lemez-putrik egyaránt. a látványhoz tartozik még egypár apró női kebel, amit a bond-gonosz macája típusú néni rak ki elénk előszeretettel. magát a gonoszt liam cunningham hozza a tőle megszokott cool-sággal. nem maradnak le tőle hőseink sem, röpködnek a laza egysorosok. meg a pisztolygolyók. (**11.01.)

„honey, i just got shot in the leg, and it’s making me real cranky.”

ha már beizzítottuk a motorokat a nyitányban, most csak szinten kellett tartani a tempót és a feszültséget, és ez maradéktalanul sikerült is. sültek a fegyverek, fröccsentek az agyvelők, keménykedett mindenki, akinek kellett, és ez mind így van nagyon jól. sodor magával, így nincs kedved azzal törődni, hogy minden fordulatot tudsz előre, ha láttál már életedben kettőnél több filmet. a végének adtak egy kis átívelés-ízt is, nagy összeesküvést is belengettek. meg lettem én győzve már korábban is, nem kell még böködni srácok, jövök vissza hamarost! (**10.29.)

„life’s just one long pussy prowl for you, isn’t it?”

más lesz-e egy sorozat, ha egy amerikai kábeltévé fantáziát lát benne és jó sok pénzzel kitömi az eredeti angol gyártó zsebeit? hát hogy a fenébe ne! és nézhetjük az apróságokat, megtöltődött káromkodásokkal, csöcsökkel, vérfolyammal, sokkal színesebb, élettel-telibb, de a nagy kép még fontosabb, az eredeti főszereplő parkoló-pályára téve, helyette két nem kevésbé kemény arcot kaptunk. hogy baj-e, hogy kvázi egészen másfajta sorozatot prezentálnak? nem hálistennek, van pörgés, van keménykedés, van izgalom, a gonosz terroristák meg a hősködés úgyis megmaradt. jó persze, azért túl mélyen nem megyünk bele a dolgokba, arra ott a homeland, mint az okosabb testvér, ide csupán szórakozni járunk. és így helyreáll az univerzum egyensúlya. (**10.28.)