„hakuna matata.”
az a meglepő, amikor egy vígjáték-sorozattól depressziós leszel... és be merték vállalni, hogy előhozzák gretchen betegségét, hogy olyan utakra viszik, ahová nem könnyű követni, mert a drámai megzuhanása (és őszinte kifakadása) tényleg drámai lesz egy vicces sorozathoz mérten. egyébként követték a ’főbb szereplőket összezárjuk egy légtérbe’ formulát, kell néha spórolni minden produkciónál. ($11.06.)
„oh, jimmy. let me tell you how relationships work. you cheat, and then she cheats, and then, one day you wake up, and he’s gone, none of your stuff works, and you’re having crabby puffs with some british guy.”
nincs is jobb, mint a megnyugvás, az a pillanat, amikor egy sóhajjal tudatod a világgal, hogy minden rendben van. persze ez azt feltételezi, hogy előtte feszült voltál, de más csak így működnek a dolgok kisanyám... jimmy megkapja a választ az éjjeli kiosonásokra, lindsey újabb lépéseket tesz az önállósodás felé, edgar meg becsajozik. megnyugtató látni, hogy még a nem-hagyományos romantikus vígjátékok is ugyanarra tartanak, mint a tipikus társaik... ($10.27.)
„for god’s sakes, let’s act like it and discuss something other than dicks and the dildos they hang off of.”
szóval az van, hogy nehéz kivetkőzni önmagadból -hiába akarod magadévá tenni a network tévék mocskát, nem olyan egyszerű az (főleg ha azt nézzük, mekkora sorozat-bibliával rendelkeznek a procedurális nyomozós sorozatok is). és az sem lehetséges, hogy olyanokról társalogj bölcsen, amiről igazából fingod sincs, és nem is nagyon hoz lázba. miért olyan rohadt nehéz önmagadnak maradni mindenféle kitérő és színészkedés nélkül...? ($10.21.)
„listen, writing isn’t sitting behind a computer. writing is experiencing things, living.”
bár két külön kalandot éltek meg hőseink (egyikük a publicisztika mellé felvehette a pszichológiát is, míg a másikuk egy nálánál is őrültebb íróval hadakozott), de mégis összekötötte őket a sok sms és hívás -persze, nem lesznek a ’csak bejelentkezem, mert hiányoztál’ típusú pár, mi? hát nem, mert mi az isten volt már az utolsó jelenetben megint...? ($10.14.)
„heather, gretchen, bernadette, justine, and cory.”
(ez a név-cunami ott fenn már majdnem annyira menő, mint a ’dave dee, dozy, beaky, mick and tich’...) a mai közösségi oldalakkal súlyosbított világban nem csoda, hogy valaki kiakad az egykori ismerősei nagy változásait látva -csak tudnám, hogy akkor miért nézik meg egyáltalán az emberek ezeket, kit érdekel, hogy mi van a másikkal? főleg, ha az én generációm a célpont, ahol mintegy járvány-szerűen terjed a házasság és a gyerek-vállalás betegsége. nem egészséges ez, srácok, nem tudnátok kicsit lazábban venni az életet...? ($10.08.)
„i just moved in with my boyfriend and i don’t have any stuff except for a food processor and, like, 19 thongs, because even though at first we were like, ’i am not wearing that’, the patriarchy somehow convinced us that visible panty lines were unacceptable, so now i’ve just grown accustomed to the feeling of a fabric rope against my actual asshole all day...”
közös platformra kerültem jimmy-vel, mert én is nehezen viselem az emberi butaságot... de azt is teljesen át tudom érezni, hogy milyen egy írói válság. gretchen-nel már nehezebb az azonosulás, mert nem okoz problémát egy összeköltözés, de olyan cukin adta elő a leblokkolást, hogy nem tudom nem imádni érte. az írók viszont kevés imádatot fognak kapni, ha így elhúzzák lindsey-ék magán-szálát. ($10.01.)
„there comes a day when every relationship turns gross, old and boring. like ben affleck and jennifer ’gardener’.”
a változástól a legtöbb ember retteg -na, nyugi, nem a sorozat változott tavaly óta, az ugyanolyan szertelen és csipkelődős maradt, sehol a nyálas cukiság, csak a változást, mint alap-témát vették elő. abban teljesen igazuk van, hogy egy kapcsolat megszelídülése akár annak a kapcsolatnak a halálát is jelentheti, de ezen parázni már az elején csak a mi lüke párunknak jut eszébe. lindsey-nek azért keményebb feldolgoznia az új életét, nem véletlen, hogy olyan keményen ráparancsol a barátnőjére is, hogy harcoljon -és igenis dobja be a segglyukát is a kapcsolat életben tartásához... tök jó, hogy semmi sem változott a 696969. utcában... ($09.16.)
„two minutes of time travel madness?”
oh, az a klasszikus ’what-if’! mert mindannyian elgondolkoztunk már azon, hogy mi-lett-volna, ha egy pici döntésünkkel új irányba állítjuk az életünket. az már más kérdés, hogy josh időutazásai rosszabb következményekkel jártak, mint egy tudatmódosító szerek inspirálta doctor who epizód... de a következtetés a lényeg -el kell tudni engedni a múltat. meg a nőt. még ha már meg is próbáltuk a világ összes nőjét randira hívni. szó szerint.... ($07.28.)
tudod, ez az a sorozat, amiben már a pilot-ban hitler-rel viccelődnek... de most komolyan, hogyan lehetne ezt az eszement őrületet eladni a nálunk (khmmm, nagy levegő, mondjuk ki) átlagosabb ízléssel rendelkező egyéneknek? ezen gondolkoztam már egy ideje, de nehezen találom hozzá a pokol kulcsát. pedig az alap egy teljesen hétköznapi téma, amit biztos, hogy mindenki ismer és átérez, mert mindenkiben ott van a késztetés, hogy párra kell lelnie, mert ööö... mert akkor lesz... boldog? teljes? na mindegy, szóval, egyedül nem jó, kell valaki, csak valahogy sosem sikerül megtalálni őt. Őt. na ugye, ismerős, nem? ez eddig eladható. csak tudom azt, hogy mire a többség leásna ide a mélybe, addigra elolvad az ásójával együtt az agya is a sok marhaságtól. mert én még ilyet nem láttam, hogy minden poén arra épül, hogy hatalmasra nagyítják a dolgokat, hogy mindent szó szerint vesznek. és ez frusztráló lehet, főleg azoknak, akik nincsenek megedződve az ilyen extrémitásokra. nekem meg sem kottyant egyik buggyantság sem (maximum kevésbé működött az adott szkeccs, de ez a formátum velejárója), én végig szórakoztam (tetszett). pedig, ha elfilóznék rajta, rájönnék, hogy igazából nem csak velem, de rajtam is röhög...
„who has career and love figured out by 29? the way i see it, i’m ahead of the game, babe.”
nézzük meg női szemszögből is a párkapcsolati problémát? oké, csak legyenek olyan elszálltak a poénok, mint eddig. háááát, nem kellett csalódni... házas hétévesek, ms.frankenstein (feat. matt lucas, as igor) és robot-randi robot-szexszel. csak egyetlen apró hitelességi problémám volt az egésszel -túl jó csaj ahhoz a sis', hogy elhittük volna neki ezt az egészet. oké, tudom, túl magas a mércéje, de akkor is... ($06.25.)
„keeping our bros happy and healthy is our top priority.”
na szedjük szépen sorba a mai őrültségeket: a csajok, mint felvételiztető egyetemek; anyu show -állandó zenekarral; bro menhely -sintér-mentalitással (és carrie brownstein-nel, akit már vártam, hogy mikor bukkan fel); összeköltözés helyett egy testben élés -és a végén a csúnya szakítás. szép lista, szép őrület... ($05.24.)
„-can’t believe i wasted all this money on a lightweight suit.
-dude, we’re going to hell in july. you’re gonna want something that breathes.”
amikor pokolnak érezzük az életünk, miért ne ruccanhatnánk le ténylegesen a kénköves alvilágba. mondjuk egy esküvőre -ott, veled ellentétben úgyis mindenki jókedvű és boldog (kivéve, akiket épp kínzásra osztottak be), úgyhogy még mélyebb lesz a nyomorod. ma talán egy fokkal sötétebb volt a komorság, mint eddig, nem? vagy csak a pokol fényei nem világítottak eléggé? ($04.27.)
„we’ve evolved to smell confidence. and there’s no one more confident than a man in a committed relationship.”
mint egy rohadt akadálypálya, olyan a boldog kapcsolathoz vezető út, mindig lesznek, akik keresztbe akarnak tenni nekünk -legyen az a legjobb barát, a volt barátnő, vagy szexre éhes űrlények... az első felében csak mosolyogtam a kívánós csajokon (akik a szex nevű bolygóról jöttek) és a házasélet = börtön analógián, de igazán a második felén bólogattam. és szerintem mindenki így tett, aki jóban van az exével, és kellett már őt vigasztalnia, miközben arról álmodozott, hogy esetleg most lehet még valami újra. vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy ez tényleg megesett velem...? ($04.14.)
„you get your filthy penises off of her!”
„-beleírtunk a sztoriba egy tökéletes nőt, szerinted kit kérjünk fel eljátszani? -nálam csakis minka kelly jöhet szóba!” -és nálam is. örülök, édes, hogy ilyen lükeségekben is mosolyogva vállalsz szerepet. pedig egy japán pénisz-szörnyet is ölelgetni kellett... egyébként nagyon szerettem, hogy végigmentünk a gyönyörű nővel járás stációin, a túlzott büszkeségtől a féltékenykedésen át a paranoiáig. pedig no para, úgyis pikkpakk továbblép rajtunk a csaj... nem vagyunk rád méltók! nem vagyunk rád méltók! ($03.24.)
„-i’m, like... i’m 27. why? why do i need to settle down?
–what’s wrong with being young and just messing around?”
négy rész alatt már ki lehet ismerni a sorozat működését -azt, hogy hogyan jár az írók (meglehetősen fura) agya. és ez azért jó, mert elkezded nézni az adott szkeccset, és alig várod, hogy eljussanak addig a pontig, amikor a teljes őrületbe borítják. pedig valahol szomorú témákat dolgoztak fel ma is, szingliként borzasztó látni a párok nyomulását mindenhol (én az a generáció vagyok, ahol épp megőrültek a kortársaim, és mindenki házasodik meg lebabázik). a kíváncsi anyákat sem kell senkinek bemutatni. ennyire ragaszkodó csajom viszont még nem volt. de lehetne. max shakespeare-dráma lenne a vége... ($03.11.)
„if you can’t do spiral eyes, how do you hit on girls?”
köszönöm, végre megértettem, hogy másoknak miért megy a csajozás, és nekem miért nem, nálam sem járt soha a varázsló, hogy megtanítsa a trükköt... csak a szokásosnak mondható őrületek voltak, elhagyott farokkal és lázadozó marok marcsával (néztem bambán a stáblistán, hogy sarah silverman benne volt a részben, mire látom az imdb-n, hogy ő volt a kéz hangja...). ($02.20.)
„i will try to... empty my balls. fire my ’p’... into... into a ’v’...”
az ex-csaj szelleme, mi...? megint ment az ezerrel túlpörgetés, de baszki annyira működik, hogy prüszkölve köptem ki a kenőmájasos kiflimet -az ördögűzés is kemény volt, de az sms-t küldő műveleti központot is imádtam. ki mástól fogadnál el komoly tanácsot, ha nem michael hogan-től... ($02.05.)
„-i just don’t like adolf hitler. he murdered millions of people.
-you don’t like him because he’s dating maggie.”
a minap gondolkoztam rajta, hogy regisztrálok egy társkereső oldalra, de ezek után hogy tudnék elmenni randizni...? mindig jó ötlet a csajozásra képtelen béna srácok piedesztára állítása, könnyű velük azonosulni. főleg, ha valamilyen csoda folytán összejött nekik egy hosszú kapcsolat, ami után képtelen továbblépni, miközben a lány ezt könnyen megtette, és csak vegetál otthon a kanapén, hé! ki lopta el az életrajzi könyvemet...? ami a pluszt jelenti a realista kisdrámákkal szemben, hogy mindent a végletekig túlpörgetnek, minden őrületet szó szerint vesznek, semmi jele, hogy egy kicsit is vissza akanának tekinteni a valóságba. miért kéne? így sokkal szórakoztatóbb... ($01.27.)
„i’m sorry i pissed on your face.”
még az előző rész végi sokkban és zavarodottságban ülünk, de azért jim-ék ki tudnak belőle facsarni annyi gonosz humort, hogy ne érezzük magunkat annyira nyomorultul. aztán jön a vég, ami annyira lezárt, hogy kevésbé sírjunk, hogy ennyi volt, ugyanakkor happyendnek korántsem mondanám. egy korszak vége. (++05.20.)
hát nem tanulnak ezek a humoristák egymástól? ha rosszkedvű vagy, depressziós, akkor ne csinálj vígjáték-sorozatot. és persze ironizálok, mert minőségi munka került ki jim-ék keze közül, sokszor elgondolkodtattak, jó párszor megnevetettek idén is (carrie fisher vs nyalás részen konkrétan lefordultam a kanapéról). de nem erőltették a humort bele mindenáron, ha úgy jött ki a lépés, akkor simán komolyak maradtak, és én ezt mindenképp respektálom. tetszett.
a humorban az egyik legnagyobb erény a bátorság. hogy nem félsz kimondani/megmutatni dolgokat, amik ott vannak mindenki szeme előtt, csak nem szívesen beszélnek róla. persze kell egy nagy adag arányérzék, hogy ne bántson, csupán csak rámutasson a fonákságokra. egy beteg embert egy sitcom középpontjába helyezni -na ez egy olyan ötlet, amire kevesen fogadtak volna, hogy működni fog. de ez a nagypofájú ausszi megmutatta, hogy lehetséges. nagy adag szerethetőséggel, empátiával és minőségi humorral. nem félve az emberek arcába vágni az igazságot. a gyarlóságot. az emberi hülyeséget. a hátrányos helyzetű emberek mindennapi életét. a természetessége, az őszintesége, a humora mindenképp fontos volt, ugyanakkor ha visszagondolok majd rá, elsősorban a szerethetősége fog eszembe jutni. na jó, elég a nekrológból, inkább szerezzünk egy jó adag minőségi kokaint és pár izgága kurvát. vagy menjünk el, és gyújtsuk fel az fx székházát a picsába. tetszett.
„the problem with opinions is not everybody agrees with them and opinions don’t make money.”
... ... ...
ki tud készíteni ez a jim gyerek... nem elég a lehúzás minden szinten, még rhys darby-nak is komoly szerepet ad (btw, ausztrál/új-zélandi barátság, wtf?). ha az volt a cél, hogy a pohár után nyúljak, kösz haver, elérted... (++05.18.)
„i’ve always told you that when life gives you lemons, you try to make lemonade out of it, but, yeah, i know lately life’s been throwing you a lot of lemons and you just end up making shit, so... stop making shit.”
fura egy amerikai szokás ez a közbelépés, de ha már ilyennel lep meg a családot, legalább csináld stílusosan. és persze úgy, hogy egy kívülálló jót röhöghessen az egészen. aztán mégiscsak az a legjobb, ha megfogadod a tanácsaikat. talán igazuk van. (++05.12.)
„she says i can’t have plastic explosives in the house because it’s dangerous.”
úgy éreztem, ezt most nem igazán akarták viccesre venni jim-ék, nem kellemetlenül vigyorgós volt steve pokoljárása, csak simán szánalmas. persze, lehetett egy-két apróságon mosolyogni (jim sminkben a sürgősségi pultjánál magyarázkodik), de mondjuk én nem is várom el a sorozattól a felhőtlen kacagást, mert sokkal komplexebb élményt szeretnének adni. nagy respekt is érte. (++05.06.)
„-think of this as a tunnel to stardom. (...) so, like, are you willing to get in there and burrow, burrow, burrow up to the... limelight, stardom? so, jim... what are you gonna do?
–i’m gonna lick your pussy.”
egy újabb tanulságos történet hollywood szexuááá... ó, menjetek a picsába, most ezek után hogy fogom megnézni az új starwars-t? és egyébként is, mi ez a vonzódás carrie fisher-ben a punci-nyaláshoz? (szőrös apáca, valaki?) zseniálisan lettek kifordítva a nőket sújtó szereposztó dívány-történetek, miközben a megalkuvásról is eleget tanultunk. mocskos dolgok ezek. és rettentően keserűek... (++04.28.)
„have you ever seen her naked? it’s like a jim henson puppet where they’ve ripped the felt off.”
tényleg melankolikussá teszi a sorozatot ez a három fasz, akik egy-egy nő miatt rinyálnak. de most láthatták, hogy a zélet nevű gonosz izé sokkal komolyabban is meg tudja gyűrni az embert, tessék felállni arról a rohadt kanapéról, és tenni valamit. csak vigyázz, nehogy a saját anyádat lásd meg kompromittáló tettek közepette. (ehh, egész az utolsó mondatodig ön-ösztönző beszéd lehetett volna a mai bejegyzés, erre elbaszod egy poénra való utalással, idióta...) (++04.20.)
„that is current-traumatic stress disorder.”
szépen levezetett egyenlete volt ez az ’akkor érezzük át az igazi szeretetet, amikor veszélyben van az’ tételnek. nem tudom, hogy louie-tól irigyelte-e el jim a katonák közé menetelést, de mivel mindkét változat jól sült el, ezért nem is fontos. meg itt most nem a háborús helyzet komolyságán volt a hangsúly, hanem a gyerek/szülő viszonyon. mert egy szülő nem élheti túl a gyermekét (itt röhögtem fel a leginkább, gonosz jim!)... (++04.14.)
„there’s no girls in bikinis at physical therapy.”
kanyargott a hangulati íve az epizódnak, mint egy (tatatadaaaa!) csúszda (bocsi). a figyelem-hiányos anyu és billy kiütése között felhőtlen feelgood-dal ragadtak magukkal, a csúszdás jókedv mellett a vékony falak közti olcsó masszázzsal fektettek két-vállra (hallod, haver, ma nagyon sziporkázol). de a végén is, amikor már elindult volna lefele a szád görbülete (bumm!), jött a tapsikolós mosolygás. és bazdmeg a végefőcímnél zuhant rám, hogy george lazenby játszotta jim apját! (++04.07.)