„this is as if i’ve been dipped in the river styx and all the suffering of all the souls that ever were or will be has soaked my body.”
alfonso gómez-rejón. és akkor ennyi elég is lenne az epizód dicséretéhez. mert az nem állapot, hogy ennyire meglátszik idén (is) a keze nyoma azokon az epizódokon, amiket ő kap. és persze sokan tudnának fura kamera-szögeket választani, meg ötleteket beledobálni a nagy közösbe (lásd a szertartás történetének a bemutatása például), de csak akkor fog így egységgé összeállni, ha van stílusa a dolognak. mint ahogy fiona is stílusosan távozott volna, ha nem jön a fordulat. persze, majd ilyen hamar elengedik jessica lange-et... főleg, hogy igazán elemében van, a lehetséges jövőbe látó jelenete nyomasztóan gyönyörűséges volt, és nem csak azért, hogy hagyta magát igazán csúfnak láttatni. közel van a mississippi, ahhoz hasonlóan hömpölyögnek a történet-szálak, formálódnak a kisboszik, még a bigott vallásosok is az ő jézusuk nyomában járnak, de a sok sztori-darabka ellenére nem lesz fejetlenség. huppsz... (+12.07.)
