„you’re exactly where you’re supposed to be. this is your destiny.”
ha már három hónap szünetre mennek (ehh), valami nagy durranással kellett befejezni a félévet, hogy a nézők kellő módon rágják a kefét. nem mondhatjuk, hogy nem sikerült... mert a vége igazán epic lett, és ebben nagy szerepe volt bear mccreary-nek is (khmm, hol van már a score...?), de a sztorit is jól felfokozták, plusz a rendezés is feljebb emelte a nagyjelenetet. de előtte sem volt gond a résszel, tévés keretekhez mérten pofás légi akciót kaptunk az elején; bebizonyosodott, hogy miért éri meg minőségi színészeket szerződtetni a szerepekre (kyle maclahlan erősen hozta a drámát és az őrületet egyaránt); és nem fukarkodtak a meglepetésekkel sem (két ember is egész váratlanul kapott golyót a testébe). egyre képregényesebb lesz az egész, és ezzel csak nyerhetünk mi nézők is. (++12.12.)
beigazolódik az abc hozzáállása, mely szerint ketté kell szedni a sorozatai évadait, mert így feszesebbé lehet tenni őket, nem esnek a túlhúzás hibájába. a shield-nek is jól áll, hogy hanyagolhatják a heti-ügyeket, minden mellékszál, sőt minden főszál egy irányba tud mutatni, egységesebb történetet képez, és csak akkor kell megállniuk a veszett nagy pörgésben, amikor ők akarnak egy kis karakter-momentumot csempészni bele. szóval jó fele fordultunk a busszal, és ha tényleg igaz, hogy a mostani történések vezetik fel a 2018-as inhumans-filmet, akkor őrültebbek, mint gondoltam...