„we’re at a tipping point right now. civilisation’s about to fall into hell.”
brutális döntéseket kell meghozni nap-mint-nap, hát hogy lehet így élni... mert az emberiség megmentésének mindig ára van. és minden veszteség megöl belőled egy darabot. nézőként tiszteled, hogy mernek ennyire mélyre menni, kettős tudatállapotba kerülsz, egyszerre borzongsz és tetszik. apró elégtételek voltak a részben, például a felsővezetés arcának látványa, amikor kiderült, hogy miért is áldoznak fel annyi gyermeket. bár érdekelt a megoldás, de elintézték némi techno-blablával, nem is fontos, viszont nem tudták megállni, hogy ne kössenek ahhoz is szívfacsaró személyes drámát. csalódtam volna, ha igazi happyendet kapunk a végén, redukálta volna a sok szomorúságot. (+09.08.)
a nyitánynál elkapták a tökömet, és nem eresztettek a finálé végéig. a terveim szerint két részletbe néztem volna meg, de képtelen voltam leállni. jó ötlet, működő dráma, felkavart érzelmek, könnyű dicsérni. bár a második évad után azt mondtam, hogy jót tett a sorozatnak egy kis könnyebbség, most azt mondom, hogy jót tett, hogy komolykodtak. de ami még jobban állt neki, az a mini-formátum, az egy nagy történet egy lélegzetvétellel való elmesélése. bár sokak szerint ez megállná a helyét magában is, szerintem azért fontos volt, hogy már kötődtünk a karakterekhez. az újak meg kellően emberiek lettek, utálnivaló önző politikusok, vagy feláldozható gyalogok, akik mindent megtettek, hogy a körülményekhez alkalmazkodjanak, mégis elbuktak (kár, hogy peter capaldi minden megjelenésekor az ugrott be, hogy ő lesz a következő...). so. csak egyet mondhatok, kedves idetévedő űr-szemetek: el a kezekkel a gyermekeinktől. kedves földlakók, ti pedig válasszátok meg körültekintőbben a vezetőiteket... nagyontetszett.
