„praise him.”
megint egy rész, ami az alapvető félelmekre épít, spórolós minimál környezetben, de ez most kicsit más volt. talán mert nem csak a félelmek voltak hangsúlyosak, hanem a hit is. talán hülyeségeket beszélek, mert azért volt másabb, mert a doktorra került végül a fókusz. ha megkapargatjuk, a doktor tényleg egy isten-szerű lény, aki (szinte) bármit megtehet, és imádják az emberek. utoljára a tízedik inkarnációja félt ennyire attól, hogy az útitársainak baja esik, de ebből látszik, hogy bármilyen a haja, bármennyire szereti a halrudacskákat tejsodóval, a doktorban mindig ott lesz a bűntudat, hogy a magánya ellenszereinek veszélyezteti az életét. komoly kereszt ez. (+09.22.)